2016. szeptember 4., vasárnap

Ti ajánlottátok #3 | Cora Carmack: Színjáték

Könyvadatok:
Kiadó: Content 2 Connect
Oldalszám: 336 oldal
Téma: new adult
Sorozat: Szakítópróba 2. része
Kiadás éve: 2013

Fülszöveg:
Mackenzie „Max” Millernek van egy problémája. A szülei meglepetésként váratlanul meglátogatják, és ha meglátják festett haját, a tetoválásait és a piercingjeit, talán még ki is tagadják a lányukat. És ami ennél is rosszabb, arra számítanak, hogy a barátja egy rendes, kedves fiú, nem pedig egy Mace nevű, tetovált nyakú srác, aki egy bandában zenél. A hazugságok hálója kis híján megfojtja Maxet, ám ekkor találkozik Cade-del.
Cade azért költözött Philadelphiába, hogy színész legyen, és maga mögött hagyja a problémáit Texasban. Eddig azonban a problémáktól nem sikerült megszabadulnia, a színpadra pedig nem sok alkalommal jutott fel. Amikor Max megszólítja egy kávézóban, és azzal az őrült ötlettel áll elő, hogy játssza el a barátja szerepét… Cade beleegyezik.

Véleményem:
Az első reakcióm, amikor megláttam a borító képét: Hé! Ezt a srácot ismerem! Szerepelt az egyik kedvenc sorozatomban. Aztán jobban megnézve a csaj is egyre ismerősebb lett. Majd rádöbbentem, hogy talán jobb lenne elkezdeni olvasni, ha még aznap végezni akarok vele. Bele is kezdtem és szinte teljesen ledöbbentem. Az nem lehet, hogy a Szakítópróbát és a Színjátékot ugyanaz a személy követte el! Pedig ez az igazság. Cora Carmack megtanult írni! 

Most sem kellett kifejezetten nagy erőfeszítést tennem annak érdekében, hogy hamar a végére érjek. Ugyanis olvastatta magát. Nem volt olyan érzésem, hogy le kellene tennem, el kell gondolkodnom, aludnom kellene vagy meg kellene néznem a híradót. Mindig történt benne valami, nem unatkoztam. 

A szereplők is rendben voltak. Eleinte nem szerettem Maxet, mert csak egy picsogó libának hittem, de ez hamar megváltozott. Cade vitte a hátán az elejét, őt viszont a 30. oldal után felváltotta a Dühös lány. Arany fiú valahogy elveszítette ezek után a báját. Szinte túl tökéletes volt, amit nem nagyon hittem el.  

Tetszett, hogy a szerepek állandóan cserélődtek, ahogyan a szemszög is változott. A szerelmi háromszöget kicsit hanyagoltuk, aminek szintén nagyon örültem. Továbbá azért is hálás vagyok, hogy továbbra is megmaradtunk a romantikus területen és nem mélyültünk el túlzottan az erotika világában. 

Viszonylag kiszámítható cselekményszála van. Nekem egy kicsit Gyönyörű Sorscsapás hangulatom volt. Azzal a különbséggel, hogy a Színjáték írónője megkönyörült rajtunk és nem traktált minket felesleges veszekedésekkel és összezördülésekkel. 

A végével azonban nem voltam kibékülve. Kicsit lezáratlannak éreztem, és az epilógus sem tudta kielégíteni a kíváncsiságomat. 


Kinek ajánlom?:
Mindenkinek akinek tetszett a Szakítópróba. Valamint annak is, aki utálta az első részt és fejben már rég leírta az írónőt. Meglátjátok: ez sokkal jobb! Nem egy világmegváltó könyv, de szórakoztató és végeredményben ez a lényege. 

Értékelés:
A sorozat:
1, Szakítópróba
1.5, Összpróba
2, Színjáték
3, Szerepváltás

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése