2016. május 14., szombat

Anna Banks: Poszeidón


Fülszöveg:
Emma barátnőjével, Cloe-val nyaral a tengerparton, amikor egy aprócska baleset során megismerkedik a jóképű Galénnal. Ez a találkozás valóban a véletlen műve? Emmának nincs lehetősége ezt kideríteni, mert egy tragédia beárnyékolja ottlétüket. A lány, miután hazatér, nehezen képes feldolgozni a traumát. Ekkor váratlanul ismét fölbukkan az ibolyakék szemű idegen. 
Galén, a szirén herceg a szárazföldön kutat egy lány után, akiről azt hallotta, hogy talán ő az utolsó élő szirén, aki egyesítheti a tenger mélyén élő két uralkodóházat. Bár erőteljes kötődésük azonnal érezhető, Galén még sincs teljesen meggyőződve róla, hogy Emma az, akit keres. Végül a sok bizonyíték meggyőzi, hogy csakis Emma és különleges képessége mentheti meg a herceg országát. Galénnak szüksége van a lány segítségére – bármilyen kockázattal jár is. Vajon képes lesz Emma beváltani a hozzá fűzött reményeket? És vajon összefonódhat két ennyire különböző világ?

Véleményem:
Az elején tisztáznunk kell valamit: nem a sellős történeteket utálom. Azt utálom, ahogyan meg vannak írva. Nem találkoztam még olyannal, ami olyan jó lett volna,  hogy arra azt tudjam mondani, hogy ez igen! EZ AZ amit kerestem! Pedig én minden alkalommal próbálkozok megszeretni ezeket a történeteket! 
A két kezem nem lenne elég arra, hogy megszámoljam: hány féle szirének/sellős feldolgozást láttam és olvastam az elmúlt évek során. Anna Banks Poszeidónja mégis valamilyen szinten meg tudott fogni. Több szempontból is sokkal érdekesebb és élvezhetőbb élményt tudott nyújtani, mint bármelyik másik könyv ebben a témában.

A mitológiai szál volt benne talán a leglebilincselőbb. Ugyan nem hozott sok újat, de azt mégis élvezhetően és ami fontos, hogy hihetően adta elő. Poszeidón, a szirének és Atlantisz története is megragadó. Másrészről ott volt a valóság, ami észrevehetetlenül keveredik a kitalált világgal. A könyvben ugyanúgy szerepelt a Titanic, az iskola, a világháborúk és az aknamezők is.
Továbbá az is tetszett, hogy a szírének társadalmát és annak szabályait szépen, lassan adagolta csak. Nagyon hálás voltam azért, hogy nem egybefüggő történelem órát kaptam. Meglepődtem amikor a végén ráeszméltem, hogy mennyire réteges és hihető társadalmat épített fel a szemem előtt!
A hangulata is nagyon ott volt. A könyvnek sikerült elérnie azt, hogy úgy érezzem én is ott lubickolok az óceán kellős közepén. Emellett tényleg i
gazán ki tudott kapcsolni. Szinte egy ültő helyemben kiolvastam az egészet.
Még az sem zavart ahogyan a szemszögek változtak. Ugyanis Anna Banks eléggé furcsa módot talált a gondolatok kifejezésére: vannak 
E/1 és E/3. személyű részek is.


Mégis megmarad a tipikus tiniregény szintjén. A főszereplőkben nincs semmi új, semmi izgalmas kiszámíthatóak és sablonok alapján vannak felépítve.
Adott egy csinos lány, akit rögtön a regény elején ki kellett tenni egy tragikus eseménynek, mely következtében mindenkinek sajnálni kellene. ((Úgy érzem nyitnom kellene egy YouTube-os csatornát, mert írásban nem tudom kifejezni eléggé a haragomat ennek kapcsán.)) A könyv üvölt egy VIGYÁZAT MARY SUE! tábláért.
A másik főszereplőnk egy 
Galén-nak nevezett úriember, aki egy jól kisportolt 20 éves szirén.
Mi kell még?
Kell pár izgalmas, vicces és közel sem hétköznapi szereplő, akik feldobják a hangulatot. Az olvasó pedig egy rakat karaktert kap, akik mindegyike rendelkezik ezekkel a tulajdonsággal. A mellékszereplők határozottan figyelemfelkeltőbbek voltak. 

Nem tudom, hogy kire haragudjak jobban: A főszereplőre? Vagy az írónőre, aki a rendkívül idegesítő karakter ellenére mégis izgalmas és olvasható sztorit kanyarított? 


Értékelés:



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése