2016. február 29., hétfő

Havi összefoglaló: FEBRUÁR

Az idei év februárja bővelkedett rosszal és jóval is.
Rögtön elsején elvesztettem a nagypapámat és még ugyanezen a napon derült ki, hogy a kutyám szívférges. Innentől kezdve furcsa mód, de az öcsém volt az, aki tartotta bennem a lelket.
A hónap közepén sikerült a telefonomat eltörnöm, ráadásul ma kificamítottam a kezemet is. Tehát zajlik az élet :D
A jó része a nyaram tervezgetésében és persze a csajokkal töltött időben merült ki. Egyenlőre úgy néz ki, hogy júniusban megyek Olaszországba, amit már nagyon várok. Főleg úgy, hogy most kezdtem belelendülni a nyelvvizsgára való felkészülésben. Továbbá: még nem biztos, de lehet, hogy áprilisban 10 napot nálunk fog tölteni egy cserediák az országból és én is fogok menni hozzájuk szeptemberben. Amin még gondolkoztam az az egy hónapos nyelvi kurzus szintén Olaszországban.

A blog címében történt egy kis változás, ami egy napig komoly gondokat okozott, de remélem most már minden klappol. :) Még január végén találtam rá  DÓRI oldalára, ahonnan azóta rengeteg ötletet és inspirációt kaptam.
Így dióhéjban nagyjából ennyi a személyes rész.


Beszerzések:
Igaz év elején megfogadtam, hogy idén csak januárban veszek könyvet, de az egyik rendelésem februárban érkezett meg, így ez a tervem ment is a kukába.
A második könyvet pedig úgy sikerült beszereznem, hogy szombaton barátnőmnek segítettem könyveket választani. Na, és ki az a könyvmoly aki kibírná azt, hogy órákat töltsön egy könyvesboltba és mégis üres kézzel távozzon? Ráadásul egy olyan könyvet sikerült megvennem, aminek a megjelenésére már 2 éve várok.
  • Nicolas Barreau: A nő mosolya
  • Susan Kay: Fantom


Összesen 11 könyvet és 1 novellát olvastam el. Ezek közül 3+1 kötelező volt illetve egyet kutya nevelési céllal olvastam. Az ezekről írt véleményemet a címekre kattintva érhetitek el.
Kötelezők:
  • Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg
  • William Shakespeare: Szentivánéji álom
  • Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála
  • Anton Pavlovics Csehov: A köpönyegforgató
Egyéb:
  • Vámosi-Nagy Nóra: Klikk!


Írtam még:

Egy BOOK TAG is született: Az Olümposzi istenek


  •  A februárban elolvasott könyvekről a véleményemet természetesen a következő hónapban hozom.
  • Új Rovattal fog bővülni az oldal. Egyenlőre a GASZTRO KEDD nevet adtam neki. Ami azt jelenti, hogy minden második kedden egy olyan könyvről fogok írni, amiben fontos szerepet kapnak az ételek és az étkezés. Ez 2 könyvet jelent, amiknek a címét egyenlőre nem árulom el. 
  • MINI-KÖNYVKLUB keretei között jön: Kleinheincz Csilla: Ólomerdő
  • Elolvasom a februári beszerzéseimet
  • Továbbá:
    • Abbi Glines: Ha az enyém lennél
    • Jamie McGuire: Veszedelmes sorscsapás
    • Kylie Scott: Lick – Taktus
    • Lene Kaaberbøl: Gyerek a bőröndben
    • Anna Todd: After – Miután
    • Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság
    • Darren Shan: Démonmester

2016. február 28., vasárnap

Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás

Fülszöveg:
Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében – azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik. Travis izmos testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van – és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát, és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer. 

Vélemény:
Komolyan kezdek kiszeretni a Maxim kiadóból főleg a Dream válogatásból. Rájöttem, hogy ezeket a könyveket nem nekem találták ki. Őszintén szólva nem vártam volna el túl sokat ettől a könyvtől. Legyen kicsit szórakoztató, élvezetes olvasmány és segítsen kikapcsolódni a mindennapi hajtásból. Szerintem nem kértem sokat. 
Ehelyett kaptam egy unalmas, semmit mondó párbeszédekkel és zéró leírásokkal teli könyvet. A következmény az lett, hogy szórakozás helyett a hajamat téptem minden egyes bekezdésnél. Sírni tudnék, amikor arra gondolok, hogy az elolvasásával töltött időt mennyi minden másra tudtam volna felhasználni! Mondjuk egy-két normális történet elolvasására.  Rengeteg jó értékelést olvastam erről a könyvről így utólag. Valaki mondja meg már nekem, hogy mi volt ebben olyan jó? Úgy érzem, mintha teljesen más könyvről beszélnénk. 


HISZTI VÉGE

A szereplőkhöz való hozzáállásom kicsit ambivalensé vált, ahogy haladtunk előre a történetben.
Az összes kezem nem lenne elég ahhoz, hogy megszámoljam: hányszor veszett össze a két főszereplőnk, illetve volt balhé körülöttük. Ennek ellenére rendkívül életszerűnek sikerült összehozni őket. Szerettem és gyűlöltem is őket egyszerre. A vége felé kicsit túl lett cifrázva az egész és egy kicsivel többször láthattuk a hibáikat, mint amennyi szükséges lett volna. A fülszöveg szerint Abby és Travis olyanok mint a víz és a tűz. A lány nyugodt, higgadt, normális, míg a a másik forrófejű, motoros, rossz fiú. Hát nem... egyikük sem normális, mind a kettőjük lelkivilága rendkívül törékeny és jobban hasonlítanak egymásra, mint azt bárki gondolná. Nem tudom, hogy melyiküket sajnáljam. Ráadásul mind a kettőnek sikerült Mary Sue-s hátteret biztosítani... 


Azért voltak humoros részek is benne. Az kifejezetten tetszett, amikor Travis a HSM-ből énekelt vagy amikor Abby először találkozott a fiú családjával.
Azt azonban betegesnek találtam, hogy a főszereplőink egymásra tetováltatták a másik nevét. Én akkor sem tennék ilyet, ha 20 év óta boldog házasságban élnék. NEM, NEM, NEM és NEM! 


Nem tudom ki mennyire követtétek, de mivel a sorozat többi részét is beszereztem jó előre, ezért szívből remélem, hogy a többi rész sokkal jobb lesz. Egyenlőre nem látom más értelmét, hogy folytassam. Még a kifejlettre sem vagyok kíváncsi, ezt egyébként is a szerző elrontotta az utolsó fejezettel. 





Összegzés:
Cselekmény: 5/10 - A könyvet a címével lehet a legjobban jellemezni: SORSCSAPÁS! 
Borító: 4/5 - jobban tetszenek a külföldiek, de ez sem rossz.
Szereplők: 3/5 - A mellékszereplők miatt jár a 3 csillag. 

A sorozat többi része:
JAMIE McGUIRE: GYÖNYÖRŰ SORSCSAPÁS
JAMIE McGUIRE: GYÖNYÖRŰ ESKÜVŐ

2016. február 27., szombat

Az Olümposzi istenek - Book Tag

Imádom a Görög mitológiát, ráadásul nem rég fejeztem be a Percy Jackson sorozatot barátnőmmel gonoszan ma meg is vetettem a következő részt, hátha nekem is kölcsön fogja adni :D . Tegnap pedig megláttam Bess Book Tag-ét, amit úgy éreztem, hogy nekem is azonnal ki kell töltenem. A képeknél viszont nem a hagyományos istenek ábrázolását hoztam, hanem kicsit visszautalva A Villámtolvajra és az egész sorozatra, a benne található bungalók rajzait illesztettem be :)



ZEUSZ - Az istenek és a mindenség királya, az ég és a villámok ura
Nevezd meg a kedvenc vezetőd, legyen jó vagy rossz! 

James Dashner Minho-ja. Ráadásul Ő nem csak jó vezető, de Newt mellett Ő a nagy szerelmem az egész Útvesztő sorozatból. 



HÉRA - A házasság és a születést védelmező istennő
Nevezd meg a legjobban működő házasságot, amiről olvastál!

Ez a kérdés nagyon elgondolkodtatott. Jobban belegondolva csak rosszul működő házasságokról olvastam az elmúlt időkben. Sajnálatos, de a statisztikák is azt mutatják (és nem csak a könyvekben), hogy a klasszikus értelemben vett családmodell kezd felborulni és egyre több a gyerek nélküli házasság illetve az egy szülős családok.
Ennek ellenére Gayle Forman a Ha maradnék című könyvében szerintem eléggé rendes és aranyos szülőket kreált Mia-nak. 



DÉMÉTÉR - A földművelés és a termékenység istennője.
Nevezd meg azt a könyvet, ahol legszívesebben lapáttal kergetted volna el az istennőt, vagyis, ahol idegesített a gyerek karakter!


Szinte az összes gyereket utáltam Arthur Madsen Az új generáció című könyvében. Maga a történet sem nyerte el a tetszésemet, de a főszereplők szörnyűek... 


POSZEIDON - A Tenger és a földrengések istene
Egy könyv, amin annyit sírtál, hogy egy kisebb papírzsepi-gyártó cég egyhavi bevételét biztosítottad. 


Alapból érzelmes típus vagyok, de könyveken nem szoktam nagyon sírni. Körülbelül 3-4 volt az évek során, amin mégis sikerült elpityerednem, méghozzá nem is kicsit. Legutóbbi E. Lockhart: A hazudósok-jai volt. 


DIONÜSZOSZ - A bor és mámor megtestesítője, aki értett a mezőgazdasághoz és termékenységet is hozhatott.
Egy könyv, ami mellett nem tudtad megállni, hogy ne egyél/igyál valamit.


Nem nagyon szeretek enni könyv mellett, mert félek attól, hogy összefoltozom, de Joanne Harris Csokoládéja közben nem tudtam megállni. 


APOLLÓ - A Nap és a költészet, a jóslás, a zene, a tánc, a gyarmatosítás, a művészetek és az íjászat istene.
Nevezz meg egy könyvet, amit csak és kizárólag napfényben, biztonságban, árnyékoktól és ijesztő elemektől mentesen mersz olvasni!


Szinte az össze Stephen King könyv ilyen, de mivel a legelső általam olvasott könyve rémisztett meg tőle a legjobban így legyen a Cujo. 


ARTEMISZ - A Hold és a vadászat szűz istennője, ő segít a szülésnél és védelmezi a nőket és a gyermekeket.
Nevezz meg egy igazi badass főhősnőt, aki nem várná meg a szőke herceget fehér lovon, hogy megmentse, hanem ő menne a sárkány elé!

Rögtön Rose Hathaway jutott eszembe a Vámpírakadémiáról, de rengeteg ilyen főhősnőt ismerek.


PALLASZ ATHÉNÉ - A bölcsesség és az igazságosság istennője.
Egy könyv, ami teljesen a csőbe tudott húzni téged, hogy aztán a végén egy óriásit koppanhass.

Agatha remekül érti a módját, hogy hogyan kell csőbe húzni az olvasót. Legutóbb is majdnem sikerült neki, de ide inkább mégis George Orwell 1984-ét hoznám. :) Mert így fair :D


HERMÉSZ- Az istenek hírnöke, a pásztorok, utazók, kereskedők istene, az ékesszólás, az irodalom, az atlétika és a tolvajok védelmezője.
Egy könyv, ami elviselhetetlen vágyat ébresztett benned az utazásra.


Ez volt az a kérdés, amire először és egyből tudtam a választ. Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmekében nem csak 3 országon és kultúrán keresztül barangolhatunk. 


HÉPHAISZTOSZ - Az istenek kovácsa, a tűz és vulkánok istene, a mesteremberek védelmezője.
Melyik az a tárgy az olvasmányaidból, amit az életben is szívesen használnál?


Huha, hát Harry Potter-ből az időnyerőre nekem is nagy szükségem lenne. Viszont mivel ezt már Bess írta, így inkább Annabeth láthatatlanná tévő sapkáját választanám :) 


ÁRÉSZ - A háború istene, az értelmetlen vérontás és kegyetlen öldöklés megtestesítője.
 A "leglátványosabb" csata, amit eddig olvastál.


Ne már! Nem írhatom kétszer ugyanazt? Egyébként Percy mellett a Tövisek Hercege volt még ilyen, de az általam még be nem fejezett Trónok harcában is van egypár csatajelenet van. 


APHRODITE - A szerelem és a szépség istennője.
A legszebb szerelmi történet, amit valaha olvastál.


Na ebből volt egy pár :) Pedig nem vagyok nagyon oda a romantikus történetekért. Nagyon nehéz volt a döntés, végül egy Pioneer könyvre esett a választásom (egyébként az nem is kérdés, hogy ilyen szempontból ez a kiadótól a favorit). Tracey Garvis Graves: Kötelék. Azaz T.J. és Anna története.


HÁDÉSZ - Az Alvilág ura.
Egy karakter, akit bármikor átküldenél Hádész birodalmába, hogy végre megszabaduljon tőle a világ.


Na ezen a kategórián rengeteget nevettem. A nyertes pedig.... A Párválasztó Americája lett. Enyhén szólva is rühellem a csajt... 


HESTIA -  A családi tűzhely védőistennője.
Egy könyves hely, ahova szívesen beköltöznél.

Erről már volt szó a MOLY-on. Természetesen Narnia örök kedvenc marad, de a Fairy Oak világát is imádtam.  


AniTiger ne vedd tolakodásnak, de úgy gondolom, hogy ezt nekem is ki kell töltened. Érdekelne a véleményed! ;) 

2016. február 22., hétfő

Agatha Christie #2

"2016-ban elhatároztam, hogy minden hónapban legalább egy AC könyvet kiolvasok. Ezekről a könyvekről az adott hónap 22. napján olvashatjátok az értékelésemet. Februárban egy Poirot könyvre, méghozzá a NYÍLT KÁRTYÁKKAL-ra esett a választásom."

Fülszöveg:
"Elterjedt az a nézet, mely szerint a detektívhistóriák leginkább egy nagy lóversenyre emlékeztetnek, ahol sok az induló, az esélyes ló és lovas. A pénzedért arra fogadsz, akire akarsz. A közmegegyezés szerint az ilyen történetben a favorit nem hasonlít ahhoz, akit a lóversenypályán annak tartanak, vagyis: lehet kivülálló személy is. Nézzük meg, kiről tételezhető fel a legkevésbé, hogy a tettet elkövette, s ezzel tíz közül kilenc esetben munkánk véget is ért. 
Hercule Poirot ismét munkában címmel is megjelent.

Vélemény:
Engem már maga az alapötlet megvett magának. A történet egy bridzspartin kezdődik, ahol a vendéglátón (Mr. Shaitana) kívül 4-4 ember játszik 2 asztalnál egy összenyitott szobában. Az érdekes az, hogy az egyik asztalnál csupa olyan ember foglal helyett, akik már gyilkoltak egyszer az életükben. Viszont a gyilkosságokat nem sikerült rájuk bizonyítani, így azóta is szabadon járhatnak és kelhetnek. A másik asztalnál a bűnözések felderítésében és bűnözősök elkapásában jártas személyek foglalnak helyett. A 8 ember mindegyike igen belemerül a játékba, méghozzá annyira, hogy észre sem veszik, hogy Mr. Shaitana-t meggyilkolják. 



Négy lehetséges gyilkossal állunk szemben: 
  • Dr. Roberts: "Vidám, élénk arcszínű, középkorú férfi volt. Apró, hunyorgó szemű, kissé kopaszodó, hízásra hajlamos – és körüllengte a makulátlan tiszta és fertőtlenített orvos levegője. Modora nyílt volt és barátságos."
  • Mrs. Lorrimer: "'Hatvanas éveiben járó, finom arcvonású, jól öltözött hölgy lépett be, gyönyörű frizurába rendezett ősz hajjal."
  • Despard őrnagy: "Az őrnagy magas, szikár, jóképű férfi volt, arcát némiképp elcsúfította egy heg a halántékán" 
  • Meredith kisasszony: "Húszas éveinek elején járó lány lépett be. Közepes termetű volt, és eléggé csinos. Barna haja csigákban omlott a vállára, hatalmas szürke szeme volt. Arcán a púderen kívül nyoma sem volt más festéknek. Beszéde halk, modora meglehetősen félénk."

Tehát 25% rá az olvasó esélye, hogy eltalálja avagy sem a gyilkos személyét.
Innentől kezdve mondhatnánk azt, hogy könnyű dolgunk van, hiszen nem kell számolnunk azzal, hogy a komornyik volt mégis a tettes vagy esetleg valamelyikük felbérelte az ablaktörlő fiút, hogy helyette gyilkolja meg Mr. Shaitana-t. Azonban nekem és a négy "nyomozónak" is igen komoly fejtörést okozott 
ez a probléma. 


Persze mint most is nagyon izgalmas volt a történet, hiszen nem csak egy, hanem 4 másik korábban elkövetett gyilkosságot is figyelembe kellett vennünk. Természetesen ezt az ügyet a mi jó öreg Poirot mesterünk tudta megoldani egy az egyben. Zseniális fortélyaival még az elkövetőt is rá tudta venni, hogy bevallja a bűnét. 


Igaz, az események nagyon lassan indultak be, de a végére igazi kalandos és pörgős eseményeknek lehettünk tanúi. A legfőbb bajom az volt, hogy nem ismertem a bridzs alapvető szabályait és azt, hogy mit jelentenek a kifejezések a kártyajáték kapcsán. Azonban szorgosan utánanéztem (megjegyzem nem biztos, hogy túl sokat tanultam belőle és engem a gyilkos személyének megfejtéséhez sem vitt közelebb). Azonban nagyon érdekesnek találtam azt, hogy nyomozónk hogyan próbálta az emberek személyisége mögött megbúvó dolgokra rátapintani. 
– A kérdés most már csak az, vajon tévedhet-e Hercule Poirot. 
– Senki sem tévedhetetlen – válaszolta ridegen Mrs. Lorrimer. 
– Én az vagyok – vágott vissza Poirot.


Nem mondom, hogy ez AC legjobb regénye (nálam az Orient expressz és a Tíz kicsi néger mindent visz), de lehet belőle okulni és mindenképpen remek olvasmány ;) 

Bocsánat ezt nem tudtam kihagyni! IGAZAM LETT! Első Agatha krimi ahol kitaláltam, hogy ki az igazi gyilkos. Az igazság az, hogy az előző esetekből okulva, most a regény elején kiválasztottam egy "lovat", amire licitáltam egész végig. Határozottságom sokszor persze megingott, de mégis megmaradtam az én első gyanúsítottamnál és valahogy eltaláltam. Persze nem tudtam a részleteket, azokat csak Hercule Poirot tudta kitalálni.



Összegzés:
Agatha Christienél mindig bajban vagyok az összegzésnél, mert sohasem tudom, hogy más könyvekhez vagy a saját könyveihez hasonlítsam, de ebben az esetben eléggé könnyű dolgom volt.
Cselekmény: 9/10 - az eleje kicsit lassú, de minden értelemben fordulatos egy történet.
Szereplők: 5/5 - az elején kapunk róluk egy körülírást és ennek megfelelően láthatjuk a cselekedeteiket.
Borító: 5/5 - mert utal a címre és a cselekményre is. 


Többi értékelés:
június:


május: 
#1: Gyilkosság meghirdetve

március:
-

február:
Nyílt kártyákkal

január: 

2016. február 21., vasárnap

Sara Raasch: Hó, mint hamu *Mini-könyvklub 3*

Fülszöveg:
"Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt."

Vélemény: 
Igazság szerint a múlt havi közös olvasásunk miatt teljesen megijedtem a fantasytől. Eddig nem volt semmi gondom a műfajjal, de a Tövisek hercege után komoly fenntartásaim támadtak. A Hó, mint hamu viszont szerelem volt első olvasásra. 
Az események kellős közepébe csöppenünk bele már rögtön az első pár oldalon. Kapkodhattam a fejemet ide-oda! 
Mint minden jó könyv ez is kalandokban és izgalmakban bővelkedik. Mindig történik valami: hőseink vagy vért ontanak a csatamezőn vagy éppen bálokba járnak. Ami a maga ellentétével viccesnek tűnhet, de egyáltalán nem az. Szerintem a legjobb az volt benne, hogy a szerző pont eltalálta, hogy mikor kezd kicsit egyhangúvá és unalmassá válni a történet. Ilyenkor általában jött egy éles váltás és máris más helyszíneken barangolhattunk tovább. 
Nem mondom, hogy nem látszik rajta, hogy a szerző első próbálkozása, de ez egy nagyon jó első könyv! Nincs túlzásba víve sem a harcolós sem a szerelmi szál. Utóbbiért nagyon hálás voltam, mivel nagyon sok jó könyvet sikerült már hasonlóval elrontani.


Rendkívül érzékletesek, színesek és változatosak a leírások. Kicsit úgy érzem, mintha én is Télországhoz tartoznék. A szerző eléri, hogy úgy érezzem mintha én is ott lennénk. A főszereplővel azonos érzéseket kezdtem el táplálni az elveszett otthona iránt. Égtem a vágytól, hogy végre betehessem a lábamat Télországba. 
Mivel a tavasz a kedvenc évszakom, így eléggé nehéz volt elképzelni, hogy pont ennek az évszaknak a királya a főgonosz. Igazából Meira otthona után Tavaszföldről tudunk meg a legtöbbet, illetve arról, hogy mekkora nagy kegyetlenségre képesek.
Sajnáltam, hogy más királyságoknak nem szentelt több időt az írónő. Nagyon szívesen megismerkedtem volna párral közelebbről is. Remélem azért a többi részre nagyobb szerepet fognak kapni ők is és nem csak említés szintjén fognak felbukkanni.


OFF: Ha a borítók mesélni tudnának.... akkor olyan dolgokat is elmondanának nekünk, amiket csak később értünk meg. Én csak most értettem meg, hogy miért nem kaptunk több információt a többi királyságról az első részben. Az ok a következő: a Hó, mint hamu csak Télország és Tavaszföld összecsapásáról szól. A többire meg csak rá kell nézni! Olyan izgatott lettem! *-*

Én nem kaptam kedvesebbet annál, mint amit vártam. Nagyon kevés háttér információval rendelkeztem a történetről (szinte csak a borítóját ismertem a könyvnek), de engem kilóra megvett.
Ráadásul az írónő is nagyon szimpatikus, twitteren rendkívül barátságosnak tűnik és nagyon sok sikert kívánok Neki! :) 






  • Összegzés: Cselekmény: 8/10, Szereplők: 4/5, Borító: 5*/5 



2016. február 20., szombat

Utazókönyvek: előnyök és hátrányok

Mi ez?  
Ez egy a Moly.hu által kezdeményezett esemény. Csakis a regisztrált felhasználók számára elérhető, azonban szerintem egy nagyon jó kezdeményezés, így úgy gondoltam, hogy megosztom veletek is a saját tapasztalataimat.

Mi az Utazókönyv?
Olyan könyvpéldányok, amiket a gazdájuk útra indított, azaz kölcsön adott egy embernek, aki tovább adta egy másik embernek, aki tovább adta egy harmadiknak és így tovább. Az út végén az utazókönyv visszatér a gazdájához.
Részleteket a hogyan és miért kérdésre ITT találhattok.


Előnyök: 
Akik nem szeretnek vagy nem tudnak könyvtárba járni, azoknak remek alternatíva. Ezek az emberek házhoz kapják a könyveket.
Olyan könyveket is olvashatsz, amiket sehogy sem tudnál beszerezni, méghozzá a piaci áruk töredékéért.
- Biztos lehetsz benne, hogy az emberek meghálálják azt, hogy könyvet indítasz útjára. Én már kaptam teát, csokit és kis post it-eket is az olvasóktól.
- Te döntesz, hogy mikor és hogyan tudod fogadni a könyvet.

- Remek történeteket olvashatsz mindenféle műfajban.
- Bár miután megkaptad a példányt határidőhöz vagy kötve (ami általában 30 nap), de a tulajdonosok nagy többsége rugalmas.
- Ha a jelentkezők között szerepel olyan akivel egy városban laksz, akkor akár személyesen is találkozhatsz vele, hogy átadd a könyvet.


 
Hátrányok:  

-  Bizonyos könyveknél hosszabb a várólista, mint a könyvtárban az előjegyzési idő.
- Nem biztos, hogy a könyv makulátlan állapotban érkezik hozzád. A többségük mégis jobb, mint az olyan könyvtári könyvek, amik már legalább 1,5 éve vannak állandóan strapálva az olvasók által.
- Ha a postai költséget nézzük, akkor igen drága. A 20 forintos buborékos borítékon kívül az ajánlott postázás 750 és 1025 Ft közé esik.




- Biztosan lesznek szépséghibái a példányodnak mire visszaér hozzád. Erre azonban már akkor felhívják a figyelmedet, amikor új utazókönyvet akarsz útjára indítani.
Én jártam már úgy, hogy a könyvem 3 embernél járt csak, de a végén kékre festve érkezett haza, ami eléggé lehangoló volt.

- Sajnos megesik, hogy a könyv tulajdonosa vagy az, akinél éppen a könyv van egyszer csak hirtelen eltűnik. Ilyen esetre jó előre felkészülni: HA ÚTNAK INDÍTASZ EGY KÖNYVET ELŐTTE MINDENKÉPPEN KÉRD EL a JELENTKEZŐK NEVÉT, CÍMÉT ÉS ELÉRHETŐSÉGÉT (e-mail, telefonszám)! Ha pedig ez nem történt meg, akkor a többiek között kell körbe kérdezgetni, hogy ki postázta az illetőnek a könyvet, hátha megvan még a címe. 

Milyen könyveket tudok olvasni?:  
- Csak egy kis ízelítő a kínálatból: 



Remélem meghoztam a kedveteket hozzá :)
Illetve nagyon érdekelne, hogy azoknak, akik ismerik és használják ezt, milyen tapasztalatai vannak az utazókönyvekkel kapcsolatban. Várom a véleményeteket! ;)

A második képért köszönet @dezirel-nek! :)