2017. január 26., csütörtök

Izolde Johannsen – Michael T. Marble: A birodalmi kalóz

Könyvadatok:

Alcím: Az Admiral Graf Spee portyázása, pusztulása és az Altmark története
Kiadó: Underground
Oldalszám: 490 oldal
Téma: történelmi
Sorozat: A Birodalom tengeri bástyái 1. része
Kiadás éve: 2016
Megrendelhető: Undergroundbolt


Fülszöveg:
Az Admiral Graf Spee német birodalmi páncéloshajó Hans Langsdorff parancsnok vezetésével a legnagyobb titokban elhagyta a wilhelmshaveni kikötőt. Ellátóhajója, az Altmark, Heinrich Dau kapitánnyal az élén már augusztus 6-án útnak indult. A két hajó fiatal, tettre kész legénysége izgatottan figyelte a hazai és a külpolitikai híreket. A két parancsnok kivételével egyikük sem sejtette, hogy mi a célja a kihajózásnak. Langsdorff és Dau parancsnoki kabinjának biztos rejtekén egy-egy lezárt, titkos boríték lapult, melyet csak a háború kitörésekor nyithattak fel…


Miért pont ez?:
Bizonyára észrevettétek már, hogy nem igazán szoktam történelmi regényekről írni a blogon. Ennek fő oka, hogy nem igazán olvasok sokat belőlük. Ha mégis becsúszik egy-kettő, azok is inkább romantikusak. Ennek ellenére nagyon szeretem őket, mert amellett, hogy tágítják a tudásomat, még szórakoztatóak is tudnak lenni. Ilyen könyv A birodalmi kalóz is, mely egy páncéloshajó történetét meséli el nekünk. Semmi kétség: nem kicsit komolyabb, mint egy Jane Austen regény. 
Igazából ezt a könyvet a sok pozitív vízhang miatt, már tavaly kinéztem magamnak a moly.hu-n. A véső lökést azonban Izolde Johannsen, a könyv egyik alkotója adta. 
EZÚTON IS SZERETNÉM MEGKÖSZÖNNI NEKI, HOGY OLVASHATTAM A KÖNYVET!


Véleményem:
Egy történelmi regény olvasása során mindig nagyfokú koncentrációt igényel. Ez az Admiral Graf Spee történetével sincs máshogy. Bevallom őszintén: jegyzetelnem kellett. Egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy el kellene kezdenem élvezni a történetet, és félre nem dobtam mindent. Onnantól kezdve, láss csodát: SZÓRAKOZTAM

Tetszett, hogy nem teljesen in medias rest volt a kezdés, azaz volt egy felvezető, hogy tisztában legyünk vele, hogy hol és mikor vagyunk. Minden újabb jelenet vagy nagyobb változás szépen be volt vezetve. Mindenféle felesleges előre vagy visszautalástól mentes volt a könyv.
A német emberekről és a II. világháborús tevékenységükről mindenkinek van a fejében egy általános sztereotípia. A történelem tankönyvek hol megerősítik ezt, hol próbálják diplomatikusan kifejezni azt, ami az emberiség ezen sötét szakaszában történt. 

Ezekkel ellentétben A birodalmi kalóz azt mutatja be, hogy ezeknek az embereknek is volt családjuk, barátaik, érzéseik és tartásuk. Mindezt cseppet sem szájbarágósan teszi. Szépen elkezd mesélni, és nem azt sulykolja belénk, hogy "hát az nem is úgy volt, ahogy azt hinnénk", hanem a dolgokat önmaguk valójában és egyszerűségében ábrázolja. Elsöprő erővel tünteti el azokat az előítéleteket, melyet az olvasó már jóval az olvasás előtt kialakított a német katonatisztekről és személyiségükről. 

Pont ezért lesz történetmesélés szempontjából kiemelkedő. Arányosan mutatja be mind a két felet. Igazság szerint nem is felek vannak ebben a történetben. Sokkal inkább hús-vér emberek, akik élték a mindennapjaikat, végezték a munkájukat és közben barátokat és ellenségeket szereztek. 

Kicsit sajnáltam, hogy a II világháborús történetekben már jól megszokott alapkérdések kevesebb hangsúlyt kaptak. Csak említés szintjén került szóba a zsidók vagy a kínaiak helyzete. Mind a kettőt egy-egy párbeszédben lerendezték. Én olvastam volna még ezekről az emberekről és a gondjaikról.

Tisztában vagyok vele, hogy 490 oldal rettentően kevés, ha a történelmi regények tájékán körbenézünk. Ennek megfelelően a hangsúly a zsebcsatahajó történetén és a kapitány életén van.

Tetszett, hogy a legénységből szinte mindegyik réteget megismerhetjük. Láthatjuk az idős, tapasztalt korosztályt; a zöldfülűket és e két nagy réteg között lévő emberek réteges és színes rendszerét.
Külön plusz pont, hogy a könyv a 
társadalmi rétegekhez hasonlóan precízen ábrázolja az etnikai és vallási különbségeket is. 

Meglepő módon, annak ellenére, hogy nem egy romantikus regény, mégis sikerült meghatnia. Előzőleg tanulmányoztam a csatahajó történetét a abirodalmikaloz.blog.hu oldalon és fel voltam készülve a végkifejletre. Azonban teljesen új élményekkel lettem gazdagabb a teljes történet olvasása során, így kicsit megkönnyeztem, amikor a könyvben olvastam a csatahajó végét. 


Véleményem szerint ennek a regénynek sikerült elérnie a célját és bemutatta nekünk, hogy a II. világháború kegyetlen világában is végig jelen volt az, ami az embert azzá teszi ami. A testvériség, bajtársiasság, a becsület és a hazaszeretet.

Végig hiteles tudott maradni, amit annak köszönhet, hogy rengeteg kutatás és munka áll mögötte. 


Érdemes volt elolvasni, és bizonyára rengeteget fogok még hallani a történetről, a sorozatról és magáról a csapatról, akik lehetővé tették a könyv megszületését. Teljesen egyedi és nemzetközi színvonalú az, amit ők csinálnak. 


U.i.: Megvallom őszintém, hogy ennek a történetnek nálam ülepednie kellett. Már 2 hete elolvastam, de csak most jutottam el odáig, hogy megfelelően véleményt tudjak róla nyilvánítani. Először nem hittem volna, hogy mély nyomokat fog hagyni bennem, de úgy látszik, hogy ez mégsem így lett. Hiszen most itt vagyunk és arról tárgyalunk, hogy miként érintett meg engem ez a történet. 

Összegzés:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése