2017. január 26., csütörtök

Izolde Johannsen – Michael T. Marble: A birodalmi kalóz

Könyvadatok:

Alcím: Az Admiral Graf Spee portyázása, pusztulása és az Altmark története
Kiadó: Underground
Oldalszám: 490 oldal
Téma: történelmi
Sorozat: A Birodalom tengeri bástyái 1. része
Kiadás éve: 2016
Megrendelhető: Undergroundbolt


Fülszöveg:
Az Admiral Graf Spee német birodalmi páncéloshajó Hans Langsdorff parancsnok vezetésével a legnagyobb titokban elhagyta a wilhelmshaveni kikötőt. Ellátóhajója, az Altmark, Heinrich Dau kapitánnyal az élén már augusztus 6-án útnak indult. A két hajó fiatal, tettre kész legénysége izgatottan figyelte a hazai és a külpolitikai híreket. A két parancsnok kivételével egyikük sem sejtette, hogy mi a célja a kihajózásnak. Langsdorff és Dau parancsnoki kabinjának biztos rejtekén egy-egy lezárt, titkos boríték lapult, melyet csak a háború kitörésekor nyithattak fel…


Miért pont ez?:
Bizonyára észrevettétek már, hogy nem igazán szoktam történelmi regényekről írni a blogon. Ennek fő oka, hogy nem igazán olvasok sokat belőlük. Ha mégis becsúszik egy-kettő, azok is inkább romantikusak. Ennek ellenére nagyon szeretem őket, mert amellett, hogy tágítják a tudásomat, még szórakoztatóak is tudnak lenni. Ilyen könyv A birodalmi kalóz is, mely egy páncéloshajó történetét meséli el nekünk. Semmi kétség: nem kicsit komolyabb, mint egy Jane Austen regény. 
Igazából ezt a könyvet a sok pozitív vízhang miatt, már tavaly kinéztem magamnak a moly.hu-n. A véső lökést azonban Izolde Johannsen, a könyv egyik alkotója adta. 
EZÚTON IS SZERETNÉM MEGKÖSZÖNNI NEKI, HOGY OLVASHATTAM A KÖNYVET!


Véleményem:
Egy történelmi regény olvasása során mindig nagyfokú koncentrációt igényel. Ez az Admiral Graf Spee történetével sincs máshogy. Bevallom őszintén: jegyzetelnem kellett. Egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy el kellene kezdenem élvezni a történetet, és félre nem dobtam mindent. Onnantól kezdve, láss csodát: SZÓRAKOZTAM

Tetszett, hogy nem teljesen in medias rest volt a kezdés, azaz volt egy felvezető, hogy tisztában legyünk vele, hogy hol és mikor vagyunk. Minden újabb jelenet vagy nagyobb változás szépen be volt vezetve. Mindenféle felesleges előre vagy visszautalástól mentes volt a könyv.
A német emberekről és a II. világháborús tevékenységükről mindenkinek van a fejében egy általános sztereotípia. A történelem tankönyvek hol megerősítik ezt, hol próbálják diplomatikusan kifejezni azt, ami az emberiség ezen sötét szakaszában történt. 

Ezekkel ellentétben A birodalmi kalóz azt mutatja be, hogy ezeknek az embereknek is volt családjuk, barátaik, érzéseik és tartásuk. Mindezt cseppet sem szájbarágósan teszi. Szépen elkezd mesélni, és nem azt sulykolja belénk, hogy "hát az nem is úgy volt, ahogy azt hinnénk", hanem a dolgokat önmaguk valójában és egyszerűségében ábrázolja. Elsöprő erővel tünteti el azokat az előítéleteket, melyet az olvasó már jóval az olvasás előtt kialakított a német katonatisztekről és személyiségükről. 

Pont ezért lesz történetmesélés szempontjából kiemelkedő. Arányosan mutatja be mind a két felet. Igazság szerint nem is felek vannak ebben a történetben. Sokkal inkább hús-vér emberek, akik élték a mindennapjaikat, végezték a munkájukat és közben barátokat és ellenségeket szereztek. 

Kicsit sajnáltam, hogy a II világháborús történetekben már jól megszokott alapkérdések kevesebb hangsúlyt kaptak. Csak említés szintjén került szóba a zsidók vagy a kínaiak helyzete. Mind a kettőt egy-egy párbeszédben lerendezték. Én olvastam volna még ezekről az emberekről és a gondjaikról.

Tisztában vagyok vele, hogy 490 oldal rettentően kevés, ha a történelmi regények tájékán körbenézünk. Ennek megfelelően a hangsúly a zsebcsatahajó történetén és a kapitány életén van.

Tetszett, hogy a legénységből szinte mindegyik réteget megismerhetjük. Láthatjuk az idős, tapasztalt korosztályt; a zöldfülűket és e két nagy réteg között lévő emberek réteges és színes rendszerét.
Külön plusz pont, hogy a könyv a 
társadalmi rétegekhez hasonlóan precízen ábrázolja az etnikai és vallási különbségeket is. 

Meglepő módon, annak ellenére, hogy nem egy romantikus regény, mégis sikerült meghatnia. Előzőleg tanulmányoztam a csatahajó történetét a abirodalmikaloz.blog.hu oldalon és fel voltam készülve a végkifejletre. Azonban teljesen új élményekkel lettem gazdagabb a teljes történet olvasása során, így kicsit megkönnyeztem, amikor a könyvben olvastam a csatahajó végét. 


Véleményem szerint ennek a regénynek sikerült elérnie a célját és bemutatta nekünk, hogy a II. világháború kegyetlen világában is végig jelen volt az, ami az embert azzá teszi ami. A testvériség, bajtársiasság, a becsület és a hazaszeretet.

Végig hiteles tudott maradni, amit annak köszönhet, hogy rengeteg kutatás és munka áll mögötte. 


Érdemes volt elolvasni, és bizonyára rengeteget fogok még hallani a történetről, a sorozatról és magáról a csapatról, akik lehetővé tették a könyv megszületését. Teljesen egyedi és nemzetközi színvonalú az, amit ők csinálnak. 


U.i.: Megvallom őszintém, hogy ennek a történetnek nálam ülepednie kellett. Már 2 hete elolvastam, de csak most jutottam el odáig, hogy megfelelően véleményt tudjak róla nyilvánítani. Először nem hittem volna, hogy mély nyomokat fog hagyni bennem, de úgy látszik, hogy ez mégsem így lett. Hiszen most itt vagyunk és arról tárgyalunk, hogy miként érintett meg engem ez a történet. 

Összegzés:

2017. január 22., vasárnap

Jojo Moyes: Mielőtt ​megismertelek *Mini-könyvklub 6*

Könyvadatok:
Kiadó: Cartaphilus
Oldalszám: 488 oldal
Téma: romantikus
Sorozat: Mielőtt ​megismertelek 1. része
Kiadás éve: 2012
Megrendelhető: Agave könyvek
Fülszöveg:
Louisa ​​Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait… 
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes… 
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

Véleményem:
Ez nehéz lesz....

TETSZETT!

Jól van Orsi, ügyes vagy! Kisajtoltál magadból egy értelmes mondatot! Na, gyerünk!...

Igazság szerint számomra azért nehéz erről a könyvről írni, mert megfogott, szórakoztató és mellesleg szívmelengető volt. Nem tudok egyetlen negatív dolgot sem említeni. Számomra úgy kerek, ahogy van. Lehet, hogy némely ember szerint vannak hiányosságai, de nekem ezek nem igazán tűntek fel. SŐT! Annyira megkedveltem a Mielőtt megismertelek-et, hogy elhatároztam: muszáj saját példányt is beszereznem belőle. Nem azért, mert olyan rengetegszer újra fogom olvasni. Hanem azért, mert a szereplők, a történet és maga az egész szinte hozzámnőtt. 

Sokan úgy tartják, hogy ez egy romantikus regény, mégis szerintem nagyobb hangsúlyt kapnak az kérdések, amik Will és Lou története során felmerülnek. Itt nem csak az erkölcsi kérdésekre gondolok, hanem arra a fajta életút keresésre, ami Louban megy keresztül. Az ő igazi élete épp hogy elkezdődik, miközben azzal kell szembenéznie, hogy Willé hogyan ment tönkre. Hihetetlen az, amin ők ketten keresztülmennek. Bámulatos maga a történet. 

És egy kicsit én is Lou vagyok, na meg persze egy csipetnyi Will. Igen, olyan vagyok, mint az a lány, aki bár 7 éve él egy párkapcsolatban, nem látja annak a jövőjét. Olyannyira nem tudom, hogy mit kezdjek az élettel, nem találtam még fel magamat. A legtöbb pillanatban elveszett vagyok, csak sodródom az árral. Azonban belőlem is néha kitör egy kis Will, aki szereti az élet minden egyes percét, aki többre vágyik, és aki az adrenalin megszállottja. És belepusztulnék, ha ez a rész kiveszne belőlem.

Úgy mentem neki ennek a könyvnek, hogy tavaly már láttam a belőle készült filmet. Aminek a végén természetesen én is bőgtem. Elmondhatatlanul mélyen érintett maga a fő kérdés, amire Will megadta a saját válaszát. A könyvnél nem igazán jött át az a nagy dráma, a katarzis. Egyszerűen csak sajnáltam, hogy így alakult a vége.
Nem rég megjelent a kötet második része is, ami egy egyszerű chick lit Patrícia, a SZEMBETŰNŐ bloggerinája szerint.Én ezt a könyvet nem igazán tervezem elolvasni. Ahogy már említettem: számomra így lett kerek a történet. 

Visszatérve a romantikus részhez. Nem tudtam eldönteni, hogy Will végső soron szerelmes volt -e Lou-ba vagy csak jót akart neki. Én inkább a második variáció felé hajlok. A film egészen ól eltolja az arányokat, és azt érezteti velünk mintha... Azonban szerintem még az írónő sem akarta eldönteni ezt a kérdést. Inkább ránk és a fantáziánkra bízta ezt a dolgot.

Összegzés:

2017. január 8., vasárnap

Sunday Post #1

Ez volt az első teljes hetünk a 2017-es évben, és én már nagyon vártam, hogy írhassak nektek. Mind láthatjátok, ez egy újfajta poszt-sorozat lesz, melyben összegyűjtöm, hogy mikről írtam a blogon, mi történt a nagyvilágban, mások milyen jó kis posztokat tettek közzé, és így tovább.

Ezen a héten nem sikerült túlzottan sokat olvasnom. Egyetlen egy könyvet kezdtem el és fejeztem be. Ez Fekete István Téli berek-je volt. Értékelés még nem készült róla. A következő hétre terveztem. 


Eheti posztok:
Előző heti posztok:
  • Imádom Zsófi és Bea TitkOLVAsás-ait olvasni. Ez alkalommal Tommy Wallach: Kösz, hogy... című könyvét vették górcső alá. Mivel a Mini-könyvklub 6. fordulójában ez a könyv is egy kötelező közös olvasmány, így márciusban én is közelebbről megismerkedem majd vele.
    TitkOLVASás: Tommy Wallach - Kösz, hogy...
  • Teljesen izgatott lettem, amikor láttam a Könyv Extrák nevű oldalon, hogy milyen könyvek mennek a moziba 2017-ben. Ezek közül talán legjobban a Mielőtt elmegyek-et várom.
    A könyvek a moziba mennek 2017-ben is
Ezt hallgattam a héten: 
  • A kedves halottak! című könyv továbbra is hat rám, így sok Amy-t hallgattam. 

Richelle Mead: Örök kötelék

Könyvadatok:
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 348 oldal
Téma: ifjúsági, fantasy
Sorozat: Vámpírakadémia 5. része
Kiadás éve: 2010
Megrendelhető: Agave könyvek

Fülszöveg:
Rosemarie ​Hathaway soha nem a nyugodt természetéről volt híres, de most különösen nagy bajba keveredik. Pedig olyan jól indul minden. A Montana erdejében megbúvó Szent Vlagyimir Akadémián sikerrel és figyelemre méltó eredményességgel teszi le gyakorlati záróvizsgáját, megszerezvén az értettségét és elkötelezettségét bizonyító hűségjelet, mely a morákat vigyázó dampyr testőrök büszkesége. Ezt követően azonban megindul a lavina… A spoileres folytatásért kattints ide.


Véleményem:
Rengeteget vártam arra, hogy ezt a részt is el tudjam olvasni. Aztán nekikezdtem, és szinte csigatempóban haladtam vele. 
Megszoktam már, hogy a Vámpírakadémia sorozatnál az első 50 oldal csak arról szól, hogy mi történt a múltban. Eddig ezt a részt átlapozni, de most jó volt átbogarászni. Mert annak ellenére, hogy imádom, nem nagyon emlékeztem az előző részek tartalmára. 
Eddig mindig a vége felé lettek izgalmasak a történetek, addig jóformán csak totyogunk előre. De nem ám ebben a részben! Az Örök kötelék épp, hogy a közepén kezd el igazán izgalmassá válni. Élvezet volt olvasni, szinte faltam a lapokat. Azonban az utolsó pár fejezet előtt hirtelen elkezdtünk zuhanni. És nagyon nagyon mélyre jutottunk. Valójában ezért nagyon haragszok Richelle Mead-re. Sokkal többet vártam volna!
Egészen a nagy csata pillanatáig tudtam élvezni a regényt. Onnantól kezdve már csak huza-vona volt az egész. Semmi extra nem történik, amit nem lehetett volna már előre is sejteni. SPOILER kezdődik! Engem nem tudott meglepni, hogy Lisanak van egy testvére, valahogy már a harmadik kötet óta számítottam erre a fordulatra SPOILER VÉGE.
A szereplők ugyanazok voltak, akiket már 5 kötet óta nagyon is jól megismertem. Ebben a történetben, azonban lényegesen kevesebb változáson mentek keresztül, mint eddig. Ezt én inkább annak tulajdonítom, hogy mindegyikük személyisége kezd kiforrni. Nagy meglepetéseket ez a felállás, már nem nagyon fog okozni.  
Összességében a történet maga nyögvenyelős volt. Semmi extra. A vége kicsit túlontúl erőltetett volt.
Gondolkozom azon, hogy elolvassam -e a záró kötetet. Lehet ezzel is úgy leszek, mint az SZJG-vel. Egy életszakaszomban imádtam, de most már rá se tudnék nézni. 


Összegzés:

2017. január 6., péntek

Becsenget az Új Év Book Tag

Sziasztok!
Már évmilliók óta nem volt Book Tag a honlapon, ezért külön örültem, amikor Vikcs kihívott erre. Vikcs honlapja a Never give up..., ide kattintva megtekinthetitek az ő válaszait is. Itt is köszönöm szépen a kihívást! :)

A válaszaimban a könyvek címére kattintva megtekinthetitek a róluk írt értékeléseimet is.

1. A legjobb könyv / sorozat amit 2016-ban olvastam:
Mint mindig rettentően nehéz a választás. A tavalyi év ilyen szempontból sikeres volt: rengeteg jó könyvet olvastam. Számomra teljesen új felfedezés volt J. Goldenlane, akit a Mini-könyvklub 4. fordulója révén ismertem meg. Tőle a Holdnak árnyéka tetszett a legjobban. Januárban is tervezek tőle olvasni. Ugyanis a Várólista csökkentéses listámon eléggé előkelő helyet foglal el az Isteni balhé című könyvével. 

2. 2016-ban megismert írók, akiktől szívesen olvasnál még:
Ide most rengeteget tudnék felsorolni. Többnyire magyar írókról van szó.
Az előbb említett J. Goldenlane. Tőle több könyv is van betervezve, meglátjuk, hogy mennyi sikerül.
Kleinheincz Csillától 2 könyvet olvastam, de az ő stílusa is nagyon tetszett.
Bleeding Bride-t is 2016-ban ismertem meg, igaz ő teljesen más kategóriában alkot, mint az előzőek. Jessica Park romantikus könyvével került közel a szívemhez. És nem lehet kihagyni Böszörményi Gyulát sem, tőle rengeteget fogok még olvasni.


3. Melyik könyvből készült film/sorozat adaptációt várod legjobban?
Természetesen évmilliók óta a Mielőtt elmegyek adaptációját, ami idén jön is :D Na jó, ha az ideiek közül kellene választani, akkor Kristin Cashore-tól A ​garabonc lenne.

4. A karakter, akitől nem sajnálnám az éjféli csókomat:
Nagyon gáz, ha nincs ilyen? Na jó, legyen David Kylie Scott Taktussából. De tőle tényleg nem. Jöhet akár nappal is, itt is maradhat velem. Jó Kylie néni? Egy Davidet kérek születésnapomra. Köszi! :)



5. Mik szerepelnek a 2017-es várólistám élén (top 5):

5. Nicolas Barreau: A ​nő mosolya
4. Jojo Moyes: Mielőtt ​megismertelek
3. Cassandra Clare: A ​hercegnő
2. Borsa Brown: Az Arab lánya
1. Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó

6. Mennyi könyvet remélek elolvasni 2017-ben:
2016-ban épp hogy sikerült elolvasnom 124 könyvet, ami ahhoz képest, hogy mennyire el voltam havazva, nem rossz teljesítmény. Idén még kevesebb időm lesz olvasni, de megpróbálom elérni a 100-at. 

7. Részt fogok-e venni Reading Challange-en vagy más hasonló, esetleg várólista csökkentő eseményen:
Reading Challengen nem, csak várólista csökkentésen. Folytatódik tovább a TVK, aminek már a felénél tartok. Továbbá megpróbálom idén is megenni, azt amit főztem. Lobo szokásos Várólista csökkentésén is részt veszek. Valamint jelentkeztem a Mini-könyvklub 6. fordulójára is. 

8. Tettem-e valamilyen fogadalmat (könyves, blogos, stb…):
Naná! Ide kattintva olvashattok az újévi fogadalmaimról. A blogot szeretném továbbra is ilyen módon folytatni, esetleg még többet foglalkozni vele. A saját könyveim olvasottságát is szeretném növelni. Valamint 2017-ben félreteszek 200 Ft-ot minden elolvasott könyv után. ;) 

9. Kiket hívok ki:
Most nem szeretnék senkit sem kihívna, ha nem probléma. :) Mindenki szabadon viheti. 

2017. január 3., kedd

Paulo Coelho — A zahir

Könyvadatok:
Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 310 oldal
Téma: fejlődésregény
Sorozat: -
Kiadás éve: 2005
Megrendelhető: Molybolt

Fülszöveg:
Esther tízévi házasság után, búcsú nélkül hagyja el férjét, a fényűző életet élő sikeres írót. A szakmájában elismert, háborús tudósítóként dolgozó nőnek látszólat semmi oka nem volt, hogy kilépjen a nyitott házasságból. Lehet, hogy kényszerítették, elrabolták, megölték, vagy egyszerűen megunta kiüresedett kapcsolatát gazdag és befolyásos férjével? Megannyi válaszra váró kérdés. Aztán egy szép napon feltűnik egy különös fiatalember, Mikhail, aki ígéretet tesz a szerzőnek, hogy elvezeti feleségéhez. Az utazás Párizs csillogó termeiből Mikhail háború sújtotta szülőföldjére, Kazahsztán sztyeppéire vezet, ahol az író egy élő spirituális hagyomány segítségével különös felfedezést tesz… 


Miért pont ez?:
Mindenképpen szerettem volna még Paulo Coelho-tól olvasni. A Veronika meg akar halni-val nem került hozzám valami közel, de úgy döntöttem, hogy a barátaim unszolására megpróbálkozok még egyszer vele. Ráadásul a 2017-es Várólista csökkentéses listámon is szerepel. 

Véleményem:
A könyv több év történetet meséli el nekünk. Kezdve azzal a ponttal, amikor főszereplőnket elhagyja a felesége, egészen az önkeresés útján keresztül egészen a végkifejletig. A lineáris mesélést megtöri egy-egy visszaemlékezés, elmélkedés, így az egésznek egyfajta kicsapongó gondolatmenete van. Olyan, mintha abszolút nem lenne benne utószerkesztés. Az elején még lehet követni, de ahogy egyre jobban előrehaladunk a történetbe, úgy bonyolódunk bele a valós és a fikció elemek kavalkádjába. 

Van egy férjünk, aki kicsapongó életet él, több szeretőt tart egyszerre. Feleségét teljes mértékben elhanyagolja, pedig neki köszönheti azt, hogy sikeres író lett belőle. A feleség sem jobb, de a regény vége felé számomra ő sokkal szimpatikus volt, mint maga a főszereplő.
Tehát a férfi elmegy, hogy megkeresse feleségét. Először nagyon felületesen dolgozik ezen a "projekten" (,mert annak tekinti), majd folyamatosan őrül bele ebbe a véget nem érő hajszába. 



Érdekes volt látni, hogy milyen sok helyre eljutunk az utazásunk során. A különböző tájak a főszereplőnk életében egy fontosabb részt jelölnek. Ezek mutatják meg valódi énét.

Ahogy Coelhotól megszokhattuk, itt sincs hiány közhelyekből és világmegváltó idézetekből. Az első 100 oldal végtelenül jól van felépítve ilyen szempontból. Annyira jó időben és jó helyen talált meg ez a rész, hogy képes lettem volna akár kedvencnek jelölni A zahirt. Csakhogy volt még hátra 210 oldal.
Félre ne értsetek! Ezután is vannak benne szép, megfontolandó idézetek, de én többnyire csak szenvedtem az olvasásával. 


"Ha mindennek vége lesz, nem marad más, csak a szerelem, amely megmozgatja az eget, a csillagokat, az embereket, a virágokat, a bogarakat, és mindenkit rávesz arra, hogy járjon a jégen, és egyszerre tölt el örömmel és félelemmel, de ami a lényeg: mindennek értelmet ad."


A címben szereplő zahir arabul azt jelenti: látható, jelenlévő, valami, amit nem lehet nem észrevenni. Valami vagy valaki, amivel vagy akivel ha egyszer kapcsolatba kerülünk, lassacskán elárasztja az elménket, míg végül már semmi másra nem tudunk gondolni. Nem nehéz kitalálni, hogy regényhősünknek ki a zahirja :)

Amit még nagyon élveztem az a maró gúny volt, amivel az író részben a szereplőit, részben saját magát figurázta ki. Tetszett ez a fajta attitűd.

Ahogy már írtam: számomra a második fele már kész szenvedés volt, ezért csak nagy Coelho-imádóknak ajánlom. A többieknek pedig egy eléggé gyér fejlődésregényként kell felfogniuk. 

Összegzés: