Mark Lawrence: Tövisek Hercege *Mini-könyvklub 3.*

Fülszöveg:

Óvakodj a Tövisek Hercegétől…

Kilencévesen végignézte, ahogy anyját és öccsét meggyilkolják. Tizenhárom évesen már egy vérszomjas rablóbanda vezére.

Tizenöt évesen király akar lenni…

Elérkezett az idő, hogy Honorous Jorg Ancrath herceg visszatérjen a várba, amelynek egykor hátat fordított, és elvegye, ami jog szerint őt illeti. Mióta egy tüskebokor tövisein vergődve végig kellett néznie, ahogy Renar gróf emberei lemészárolják anyját és kistestvérét, Jorgot pusztán a harag vezérli. Élet és halál számára csak játszma – és nincs vesztenivalója.

Ám atyja várában ármány leselkedik rá. Ármány és fekete mágia. Bármennyire megingathatatlan is az akaratereje, legyőzheti-e egyetlen fiatalember az elképzelhetetlen hatalommal bíró ellenséget?

Véleményem:

Ez a könyv megrémisztett. Nem úgy, mint George Orwell az 1984-gyel, de kétlem, hogy a disztópia után ez segített volna a lelkemen. Kemény, véres és fura volt. 
Rögtön belecsöppentem egy olyan világról, amiről egy kumma szót sem tudtam. Hol is járunk? Ez mi volt? Mi történik? Ezek voltak az első reakcióim. A legelső oldalon található egy térkép, ami megmutatja, hogy mennyire széttagolt a Föld azon része, amit ismerünk. Tehát a bolygót legalább be tudtam azonosítani, ahogyan az alternatív Európát is (fogjuk rá). A történet közben kiderül, hogy a jövőben járunk, ahol a mérgezések miatt rendeget ember meghalt. A világ újra rendeződött: feudális rend visszaállásával a lovagi rendek és királyok új korszaka köszöntött be. Az embereket a Százak Háborúja tizedeli: kis királyok próbálnak nagyobb hatalmat szerezni a térségben. Eléggé furcsa képet fest: az elmúlt modern kor és az új középkor találkozik. Vasfegyverekkel, mérges gázokkal, acél ajtókkal és a technika vívmányainak érdekes keveréke ez. Ez rendkívül egyedi, eddig nem találkoztam olyan íróval aki ennyire szabadon használta volna fel azt, hogy egy posztapokaliptikus regény közepén vagyunk. A fantasy témától kicsit többet vártam volna, de be kellett érnem néhány óriással. 
Sajnálom, de a főszereplővel nem sikerült kibékülnöm. Számomra a könyv egyik leggyengébb láncszeme. Nem azért, mert erőszakos, nem azért mert nincs benne semmi jó, hanem mert egy 14 éves ficsúrt nem lehet komolyan venni. Még akkor sem, ha a két szemed közé döf vagy éppen fölrobbant egy egész várost. Nem tudtam vele együtt érezni, nem tudtam megérteni és furcsának tartottam a viselkedését. Kíváncsi lennék, hogy ki tudna együtt érezni egy ilyen unszimpatikus szereplővel.... Azt hiszem talán Jeffi fogalmazta meg legjobban, hogy milyen is Jorg: "szociopata gyökér", akinek mellesleg egy ütőképes bandája van. Akik valamilyen úton-módon mégis közelebb kerültek hozzám. Főleg a Núbai és Sir Makin. Az előző nem sokat szerepelt, inkább a múlt béli visszaemlékezéseknél volt fontosabb, míg a második a jelenben is rendesen munkálkodott. Mind a kettőnek szurkoltam, hogy élje túl és mind a kettőnek megértem a döntését. 

Nem hiszem el, hogy ez a könyv lányok/nők számára íródott. Férfiak! Olvassátok ti! Én ezt nem bírom...

A mágia is szerepet kapott és eléggé fordulatosra sikeredett a cselekmények alakulása.
Komoly dilemma előtt állok:
Folytassam vagy sem a sorozatot?
A vége eléggé érdekesre sikeredett a könyvnek és tényleg fel keltette az érdeklődésemet. Kíváncsivá tett. Tudni akarom, hogy Jorgnak sikerül e véghez vinnie a tervét. Ezek voltak a pro érvek, és most jöjjön a kontra: annyi könyvet akarok még elolvasni!
Azt hiszem ezt majd akkor döntöm el, amikor a kezembe kerül a következő kötet (ha a kezembe kerül valaha is)
Összegzés:

Cselekmény: 7/10  

Szereplők: 4/5 - Mínusz egy a főszereplőért 

Borító: 5/5 - tökéletesen illeszkedik a könyv hangulatához

Read More

Agatha Christie #1

"2016-ban elhatároztam, hogy minden hónapban legalább egy AC könyvet kiolvasok. Ezekről a könyvekről az adott hónap 22. napján olvashatjátok az értékelésemet. Januárban a választott könyvem a MIÉRT NEM SZÓLTAK EVANSNAK? lett, amiben sem Poirot sem Miss Marple nem szerepel, mégis remek kis történet."

Fülszöveg:

A címben szereplő kérdést egy haldokló teszi fel – szikláról zuhant a szakadékba, és Bobby Jones talál rá, a helybéli lelkész negyedik fia. A szerencsétlenül járt férfi meghal; zsebében nem találnak azonosító iratot – csupán egy fényképet, amely egy feledhetetlenül gyönyörű fiatal nőt ábrázol. A haldokló búcsúszavai, no meg a rejtélyes fénykép nyomán fog kalandosnak bizonyuló nyomozásba Bobby – méghozzá nem egyedül. Társául szegődik a kastély vállalkozó szellemű ifjú úrnője, Lady Frances. Agatha Christie-nek ebben a regényében ugyan nem szerepel sem Poirot mester, sem Miss Marple – ám a semmiféle veszedelemtől vissza nem riadó, találékony ifjú párosnak is sikerül felgöngyölítenie a titokzatos bűntényt (az ugyanis hamar kitűnik, hogy a végzetes baleset nem véletlenül történt), és a legeslegvégén még arra is fény derül, hogy ugyan ki is lehetett az a titokzatos Evans…

Véleményem:

Több okból is kedves nekem ez a könyv. Először is egy Molytól kaptam ajándékba még egy évvel ezelőtt. Másodszorra Agatha Christie az egyik kedvenc íróim közé tartozik, és ez nagy szó, mivel nincs olyan ember, akitől ennyi könyv elolvasása után még mindig szeretném az írásait. Harmadszor pedig lehet, hogy Poirot és Miss Marple is hiányzik ebből a regényből, de kit érdekel? Attól még Agatha ugyanúgy tudja csűrni, csavarni a szálakat, ahogyan senki más. Nem hiába Ő a krimik királynője!
A két főszereplő, akik a rejtélyt próbálják megfejteni, azonnal a szívemhez nőtt. Igazi amatőrökhöz méltóan próbálkoznak és próbálkoznak tovább kitartóan még akkor is, ha valahol zsákutcába futnak.  A történet előre haladtával egyre jobban belekeveredtek ők is az események hálójába és egyre profibbak lesznek. Nem mindig tudják megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól, de egészen kalandossá válik a történetük. Merészségük és hiszékenységük viszont nagy bajba keveri őket. Érdekes volt látni, hogy hogyan bontakozik ki a valódi személyiségük. Azt, hogy hogyan küzdenek, hogy kiderüljön az igazság. Csak gratulálni tudok nekik! Igazi nyomozó párost (amihez mások is csatlakoztak) alkottak!
Néhol kicsit unalmasnak tűnhet a szereplők állandó botladozása. Én azonban rendkívül élveztem, vártam, hogy mi sül ki a dologból. A vége eléggé pörgősre és izgalmasra sikeredett, szinte tövig rágtam a körmömet.
Amikor már azt hittem, hogy nem tud meglepni, Agathanak sikerült olyan csavart bele raknia az egészbe, amin csak ámuldozni tudtam. Kicsit furcsán éreztem magamat, amikor az legvégén előrukkolt egy olyan dologgal, amit addig még említeni sem említettek. Itt picit becsapottnak éreztem magamat. Hogyan találtam volna ki a rejtvényt és az utolsó mondatot, ha nem volt semmi rá utaló jel? Ezt nem értettem és kicsit igazságtalan és egyáltalán nem volt fair az olvasóval szemben!

Összegzés:

Cselekmény: 9/10 - néhol lassú volt  

Szereplők: 5/5 

Többi értékelés:

augusztus:
Nyaraló gyilkosok

július:
A barna ruhás férfi

június:

A kutya se látta

május: 

#1: Gyilkosság meghirdetve

#2: Három vak egér

április:
Az Ackroyd-gyilkosság

március:

-

február:

Nyílt kártyákkal

január: 

Miért nem szóltak Evansnak?

Read More

Lara Parker: Éjsötét árnyék – Angelique hagyatéka

Fülszöveg:Egy őrült szerelem, amit megrázó csalódás követ. Egy kapcsolat, ami egy életre szól, és még annál is tovább. Bosszú, aminek még a halál sem állhatja útját. Barnabas Collinst, a New England-i hajómágnás család ifjú örökösét megbabonázza Angelique, a Martinique szigetéről érkező szolgáló egzotikus szépsége. Arra azonban, hogy a lány milyen sötét hatalmak szövetségese, csak akkor jön rá, amikor már késő: eljegyez valaki mást, Angelique pedig olyan bosszút esküszik ellene, ami a síron túl is üldözni fogja. Lara Parker a hetvenes évek kultikus sorozatában, a Dark Shadowsban maga játszotta Angelique szerepét. A színésznő a sorozat eredeti forgatókönyvét feldolgozva írta meg az Éjsötét árnyék trilógiát. A történet filmváltozata 2012 májusában kerül a mozikba Tim Burton rendezésében, Johnny Depp, Michelle Pfeiffer és Helena Bonham Carter főszereplésével.

Read More

George Orwell: 1984

"A háború: Béke 
A szabadság: Szolgaság 
A tudatlanság: Erő"

Véleményem:

Orwellhez szükség van megfelelő életkorra, megfelelő tudásra és megfelelő hangulatra. A három dolog közül én egyikkel sem rendelkeztem, amikor elkezdtem olvasni a könyvet. Az életkort nem tudtam behozni, a tudáson dolgozok, de a hangulat teljes mértékben átjött.
Méltán kijelenthetjük az íróról, hogy egy zseni. Egy zseni, aki megváltoztatta a rálátásomat a történelemre. A történelmet mindig a győztesek írják, ezt eddig is tudtam. Minden összefügg mindennel: Ha Hitler oda figyelt volna az órákon, akkor okult volna Napóleon hibájából (az orosz tél ugyanis minden hadsereget ledönt a lábáról). Eddig azonban azt hittem, hogy a történelem változik az emberekkel együtt. Azonban ebből a könyvből megtanulhattam: Minden egy bizonyos sablont követ. A parasztok mindig parasztok maradnak, a közép és a felső osztály pedig mindig ellentétben fog egymással állni. Az utóbbi kettő mindig kihasználja az alsót, ez mindig is így volt és így is lesz. Ez szomorú. 

Pár kérdés motoszkált a fejemben miközben olvastam: Ki vagyok én? Miért vagyok itt? Báb vagyok valaki kezében vagy magam hozom meg a döntéseimet?
Nehéz kérdések ezek, nehéz is rájuk válaszolni. A könyv nagy része az elnyomó államokról fogalmaz meg kritikát. A polgárok gondolkozását megváltoztatják, a gyerekek feljelentik a szülőket, akik ezért örülnek mert ez azt jelenti, hogy jól nevelték őket. A saját és önálló gondolatok törvénybe ütközőek, halál jár értük. Kérdem én: Milyen világ az ilyen? 
Szívből remélem, hogy sohasem kell hasonló élményeket átélnem, mint a könyvben szereplő bármelyik embernek. 

A világról alkotott kép merőben eltér attól, amit eddig disztópiákban láttam. Zord, kilátástalan és konzervatív. Dan Wells, Suzanne Collins, Az útvesztő és a Metró 2033 sem fest le olyan borzalmas és visszataszító képet az emberi világról, mint George Orwell az 1984-ben. 

Kinek ajánlom?: Mindenképpen olyannak, aki olvasott már Orwell könyvet, szerintem az Állatfarmot például sokkal könnyebb és egyszerűbb megérteni. Akik meg tudják emészteni a kemény könyveket és nem riadnak vissza egy kis politikától sem és végtelenbe nyúló elemzésektől.
Semmiképpen sem iskolai kötelező olvasmányként: Ehhez egy tizenéves nem elég érett. Én sem vagyok az. 

Read More

Holly Goldberg Sloan: 7esével

Fülszöveg: Willow Chance egy tizenkét éves zseni, megszállottja a természetnek és diagnosztizálásnak. Nehezen kommunikál az emberekkel, de a fejszámolás mindig megnyugtatja. Willow-t még csecsemőkorában örökbe fogadták, és nevelőszülei mellett minden könnyűnek tűnt, boldog, csendes életet élt… egészen mostanáig. 
Willow világa hirtelen tragikusan megváltozik, amikor nevelőszülei meghalnak egy autóbalesetben. A lánynak egyedül kell szembenéznie egy számára érthetetlen világgal. Szerencsére Willow hamar pártfogókra talál, ám a körülmények nem engedik, hogy új otthonra és új családra is találjon. Elindul az embert próbáló harc, melynek hajtóereje az őszinte szeretet. 
Megrendítő és egyben felemelő történet arról, hogyan illeszkedhet be egy különc gyerek a világba, és hogyan fogadhatja be őt saját környezete.

Read More

2016-os fogadalmak

Először is szeretnék mindenkinek Boldog és sikerekben gazdag Újévet Kívánni!
Én ezzel a kis szösszenettel kezdem az újévet, mielőtt belevágnák a fontosabb dolgokba. Úgy terveztem, hogy idén nem fogadok meg semmit, de rájöttem, hogy a 2015-ös évem annyira rossz volt, hogy muszáj valamit annak ellenére tennem, hogy a 2016 kicsit jobb legyen.

A blogolással kapcsolatban megfogadtam, hogy:
–  Idén minden héten írok minimum egy bejegyzést
–  Sokkal több emberke oldalát fogom olvasni és az elolvasott bejegyzésekhez mindenképpen írok majd valamit
–  Megcsinálom, hogy hozzá lehessen szólni a blogbejegyzésekhez KÉSZ!
–  Csinálok egy normális, elfogadhat design-t, mert förtelmes ami most fent van


Ami pedig az olvasásaimat illeti:
– Innentől kezdve minden elolvasott könyv után félreteszek 200 Ft-ot, amiből további könyveket fogok venni, de csak 2017-ben. 
– Nem jelentkezem több utazókönyvre 
– Többet fogok könyvtárba járni 
– A saját könyveim olvasottsága: 75% (most 69) 
– Csak januárban veszek könyvet és kizárólag saját magamnak, de akkor sokat
– Elolvasom az összes vett/cserélt/kapott könyvet, ami 2016-ban kerül a polcomra 
– Mostantól nem érdekel, hogy milyen kihíváshoz kell: ha egy könyv nem tetszik, akkor abbahagyom. (Nem lesz időm sokat olvasni ebben az évben, ezt már előre látom :()

Read More