2016. december 16., péntek

Agatha Christie: Függöny *Mini-könyvklub 5*

"2016-ban elhatároztam, hogy minden hónapban legalább egy AC könyvet kiolvasok. Decemberben ezt kombináltam a Mini-könyvklub 5.fordulójával, ahol decemberben egy szabadon választott krimi volt terítéken. Poirot utolsó esetébe fogtam bele."

Fülszöveg:

Az ​​első világháború idején, a stylesi kastélyban lépett először színre s derített fel sikeresen egy szövevényes bűnügyet a menekült belga detektív: Hercule Poirot. Évtizedek teltek el azóta, a kastélyból panzió lett, vagy féltucatnyi lakója között azonban – ha hihetünk Poirot-nak – egy sorozatgyilkos bujkál. 
Poirot-nak pedig bízvást hihetünk, még ha elaggott, sőt tolókocsiba kényszerült is. Igen hamar bebizonyítja levélben odarendelt barátjának, az őszülő, de változatlanul romantikus lelkű Hastings kapitánynak, hogy a „kis szürke sejtek” még épek. Ám Hastingsnek minden eddiginél szokatlanabb, kettős problémával kell szembenéznie: Poirot tudja, de nem árulja el, ki a vendégek közül a gyilkos.



Miért pont ez?:
Azóta szeretném elolvasni, mióta tudom, hogy ez a rész és A titokzatos stylesi eset (,ami Poirot első esete volt) szorosan összefügg. Sokan mondták, hogy ne közvetlen egymás után olvassam őket, hanem inkább merüljek el a többi történetben egy kicsit, mielőtt rátérnék erre az esetre. Eddig tudtam várni.

Véleményem:
Nem tudok nagyon sok mindent mondani erről a könyvről. Egyrészt a legtöbbször próbálok spoiler mentesen írni, másrészt pedig Agathahoz és a karaktereihez olyan bensőséges viszony fűz, ami az elmúlt 1 év során alakult ki és formálódott. Ennek megfelelően nagyon sokszor nem tudok rosszat mondani a regényeire.  
Az írónő ezt a könyvet egy ciklus lezárásának szánta, ahol végső búcsút veszünk egyik fő detektívjétől. Ehhez mérten szerintem nem sikerült annyira jól. Én több érzelmet és kicsit több izgalmat vártam volna. 

Ebben a történetben a nyomozói stafétát teljes mértékben átveszi a narrátorunk, Arthur Hastings. Akinek a hozzáállása az évek során nem sokat változott. A karakter szinte ugyanazokat a sémákat járja be, mint az eddigi történetek során. Poirot pedig látszólag egy helyben toporog. 



A vége számomra igencsak meglepő volt. Nagyon szomorú. Azonban ha jobban belegondolok mindenképpen így kellett történnie. Poirotnak találkoznia kellett azzal, akit egész életében keresett és mindannak, ami megtörtént meg is kellett történnie. Teljesen logikus és áttekinthető. Attól még én a végét igencsak megkönnyeztem. [Spoiler] Egy részem Poirottal és Hastingssel halt meg. Bár lenne még jó pár könyvem hátra, de nem tudom: egyáltalán bele fogjak-e. Ez a könyv mindent megváltoztatott. [Spoiler vége] 

Értékelés:


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése