Paulo Coelho: Veronika ​meg akar halni

Könyvadatok:

Kiadó: Athenaeum

Oldalszám: 224 oldal

Téma: kortárs filozófia

Sorozat: És a hetedik napon

Kiadás éve: 2011

Fülszöveg:

A huszonnégy éves Veronikának látszólag mindene megvan, mégis úgy dönt egy reggel, megöli magát. Egy szanatóriumban tér magához a sikertelen kísérlet után, ahol barátokra talál, és egy skizofrén fiúban igazi társra lel. 

A Veronika meg akar halni a világ egyik legnépszerűbb brazil szerzője által írt trilógia második része: A Piedra folyó partján ültem, és sírtam, valamint Az ördög és Prym kisasszony című regényekkel alkot kerek egészet.

Miért pont ez?:

Paulo Coelhoról eddig azt tudtam, hogy nagyon megosztó. Barátnőm imádja, de hallottam már kevésbé jó kritikát is róla.

Véleményem:

A regény főszereplője, Veronika, aki egy szép napon annyi tablettát nyel le, hogy életveszélyes helyzetbe sodorja magát. A regény első harmadában arról olvashatunk, hogy miért döntött az öngyilkosság mellett. Illetve amíg arra vár, hogy hasson a sok altató, felmerül benne egy fontos kérdés is: Tényleg annyira rossz a világ, hogy utolsó mentsvárként csak a halál marad?

Veronika egy elmegyógyintézetben tér magához. Ahol közlik vele: pár napja van csak hátra. Meglepő módon ebben a pár napban új barátokra és egy társra is lel.
Közben az olvasó megismerkedik az orvosával, aki a betegség meggyógyításán fáradozik. Ezután következik egy mély, hosszas elemzés az elmegyógyintézetek elborult módszereiről. Nekem személy szerint ez a rész semmi újat nem tudott nyújtani. Nem mondom, hogy járatos vagyok a témában, de azt az alapdolgokat, amik a könyvben is szerepelnek, már az iskolában megtanították nekünk. Vártam valami váratlanra, valamire amit még nem tudtam. Maradjunk annyiban, hogy még mindig várok.

Mint már említettem, az író nagyon megosztó. Vannak azok az emberek, akik nagyon szeretik, ódákat zengenek róla. A másik tábor pedig nem feltétlenül szívleli. Szerintem ez főként azért van, mert nem teljesen érti mindenki a mondandóját.
Jelenleg én valahol a két csapat között helyezkedem el. Számomra a könyv tartalmazott mondanivalót, de formáját és témáját tekintve sem tudott mást mutatni, mint amit eddig is ismertem.

A mondanivaló nagyon minimális és olyan szinten leegyszerűsített, hogy azt nem is érdemes boncolgatni. Valójában ez az attitűd az egész regényen végigvonul. Coelho olyan hasonlatokkal dolgozik, amik már megszokottak. Olyan közhelyeket ír le, amik mindenki által ismertek. Semmi újat nem alkot. Nem akarja és nem is tudja megváltani a világot.

Olyan jól indult ez a regény! Olyan jó volt a vége! Miért kellett 200 oldalnyi tömény marhaságot és szenvedést a közepébe belerakni?  Elnézést, ez kikívánkozott belőlem.
Megnéztem a film előzetesét. Sokkal érdekfeszítőbb és figyelem felkeltőbb mint maga az egész könyv. Meglátjuk, hétvégén nekiesek, megnézem :D

Értékelés: