Fülszöveg:
"A tündér Lóna visszatért, lánya, Emese azonban képtelen megbocsátani neki, hogy egykor elhagyta. Az öntörvényű lány inkább a saját útját keresi a tündérek varázslatos birodalmában, amely fenyegető változások előtt áll. Nincs könnyű dolga, hiszen meg kell tanulnia varázsolni, elfogadni Lónát, és elengedni a múltat.
Emese nem tud lemondani a vágyairól, még ha ezeknek nem is csupán ő fizeti meg az árát. Miután megszegi a tündérek egyik legnagyobb tabuját, kénytelen elszánni magát: az emberi életet választja, vagy Héterdő legendáit és varázslatait? Mindkét világban hosszú útra indul, hogy meglelje a válaszokat, ám döntései meghatározzák a családja és a tündérek sorsát is – de hogy a lány hős lesz-e vagy romboló, azt talán még a végzetnők sem tudják.
Az Ólomerdő hét éve várt folytatása két kisregényt tartalmaz, amelyek újra igazolják, hogy Kleinheincz Csilla sorozata elvárásainkra rácáfoló fantasy, egyúttal nagyon is emberi konfliktusokat bemutató családtörténet a döntések súlyáról."
Vélemény:
Ha az Ólomerdő a család története volt, akkor az Üveghegy az anyáé. Két kisregényből áll, ahogy azt a fülszöveg is írja. Az első adta a könyv címét. A második és egyben hosszabb részben pedig Emesét ismerhetjük meg közelebbről.
Még szerencse, hogy az előző könyv befejezése után rögtön itt volt nekem a következő rész is! Különben eléggé bajban lettem volna az első pár oldalon. Vigyázat! Most saját bevallás és értekezés következik:
Ti is találkoztatok már olyannal, hogy könyvsorozatnál(, ahol fontos a szálak egymásba kapcsolódása) a történetek elején mindig elismételik azt, hogy mi történt az előző részekben? Pedig ez minden szempontból teljesen felesleges! Pár soros visszaemlékezés még belefér, de amikor a 200 oldalas regény fele csak arról szól, hogy mi történt azelőtt (amit mi már úgyis olvastunk), akkor az kezd mindenki számára kínossá válni. Csak azt árulja el, hogy a szerzőnek nem volt elég új gondolata vagy részleges alzheimer-kórban szenvedett.
Ti is találkoztatok már olyannal, hogy könyvsorozatnál
Az eddig olvasott könyveim közül ez volt a legjobb folytatás! Ugyanis teljesen mentes volt a fent felsorolt dolgoktól.
Az első részben az anya-lánya kapcsolat fontos szerepet kap, ami nekem kifejezetten tetszett. Néha kicsit bonyolult és homályos volt, de a végére mégis kaptunk egy jól összefogott és hasonlóképpen megírt történetet.
Az előző részben Lóna karakterével nem nagyon tudtam mit kezdeni. Jobban gyűlöltem mint szerettem. Viszont ebben a regényben lehetőséget kaptam rá, hogy megkedveljem őt is. E/1. személyben szólt, amivel alapból egy személyesebb hangot tudott megütni.
Az előző részben Lóna karakterével nem nagyon tudtam mit kezdeni. Jobban gyűlöltem mint szerettem. Viszont ebben a regényben lehetőséget kaptam rá, hogy megkedveljem őt is. E/1. személyben szólt, amivel alapból egy személyesebb hangot tudott megütni.
Ezért is lepődtem meg azon ahogyan az egész lezárult. Ugyanis úgy, mint az Ólomerdő végén itt is kaptam egy hatalmas nagy érzelem löketett és jó sok gondolkodni valót. Az írónő itt is megmutatta, hogy milyen súlyos árat kell fizetni a varázslatokért. Számomra ez hasonlóképpen kegyetlen és csúnya lecke volt, mint az előző rész fejezése.
A kedvenc szereplőm nem túl meglepően egy teljesen új karakter lett, akinek eddig a fajtájával sem találkoztam. Ezzel együtt Csilla már megint levett a lábamról. Hihetetlenül szépen fogalmazott! Teljesen bele tudtam magamat képzelni a szituációkba.
A kedvenc szereplőm nem túl meglepően egy teljesen új karakter lett, akinek eddig a fajtájával sem találkoztam. Ezzel együtt Csilla már megint levett a lábamról. Hihetetlenül szépen fogalmazott! Teljesen bele tudtam magamat képzelni a szituációkba.
A második részével még mindig nem tudtam megbékélni, pedig már egy hete kiolvastam a könyvet. Volt időm gondolkodni és átrágni magamat az egészen. Ahogy már említettem ez Emese útkereséséről szól. A lány nem igazán találja a helyét. Nem tud dönteni az emberi és a mesebeli világ között. Elindul, hogy kiderítse melyik helyen tudna könnyebben boldogulni.
Sok izgalmas élménnyel lesz gazdagabb, ami mind meg fogják határozni a későbbi jellemét. Ennek megfelelően a könyv maga is megragadja és magába rántja az olvasót. Még jobban megismertem a tündérek világát és kiderült, hogy nem is olyan egyszerű mint amilyennek látszik!
Sok izgalmas élménnyel lesz gazdagabb, ami mind meg fogják határozni a későbbi jellemét. Ennek megfelelően a könyv maga is megragadja és magába rántja az olvasót. Még jobban megismertem a tündérek világát és kiderült, hogy nem is olyan egyszerű mint amilyennek látszik!
Jobban előtérbe kerültek a mellékszereplők. Hirtelen nagyon sokan lettek és én csak kapkodtam a fejemet ide-oda. Ugyanis az előző részek ennél sokkal gyérebb szereplőgárdával rendelkeztek. Itt azonban ebből sincs hiány! Amit viszont sajnáltam, hogy az Ólomerdőben szereplő Rabonbán és Fitos lemaradt. :( ....és hihetetlen, de Emesével is tudtam azonosulni!
A vége felé közeledve pedig számtalan kérdésem maradt. Ami jó is meg azt is eredményezi, hogy izgatottan várjam a következő részt.
Értékelés:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése