2015. szeptember 30., szerda

Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Fülszöveg: "Park Eleanor kezét fogni olyan volt, mint egy pillangót tartani. Vagy mint egy szívdobbanás. Mint valami teljeset, valami teljesen élőt fogni. 
Park fogta már más lányok kezét. És eddig mindig kellemes volt. Nem sokban különbözött attól, amikor kiskorukban Josh-sal kézen fogva mentek át az utcán. Vagy amikor a nagymamája templomba vitte, és fogta a kezét. Talán egy kicsit édesebb, egy kicsit furább volt.
Amikor tavaly kiszáradt szájjal és a szemét majdnem végig nyitva tartva megcsókolta azt a lányt, azon tűnődött, hogy talán vele van valami baj. Még azon is eltöprengett – komolyan, csókolózás közben ezen töprengett –, nem meleg-e esetleg.
Vagy talán, gondolta most, egyszerűen csak nem ismerte fel azokat a lányokat. Ahogy egy számítógép meghajtója kiköpi azt a lemezt, amelyiknek nem ismeri fel a formázását.
Amikor hozzáért Eleanor kezéhez, felismerte őt. Tudta.
Eleanor
Jó volt egymás kezét fogni. Eleanor keze nem volt teljesen ciki. És a csókolózás biztonságosnak tűnt, mivel a duzzadt ajakkal nincs semmi baj – és mivel Park általában lehunyta a szemét.
Eleanor törzsén azonban nem volt biztonságos hely. A nyakától a térdéig nem akadt olyan pont, ahol észrevehető struktúrával rendelkezett volna.
Amikor Park a derekához ért, behúzta a hasát, és előrebukott. Ami ahhoz a katasztrófához vezetett… amitől Godzillának érezte magát. (Pedig még Godzilla sem kövér. Csupán gigantikus méretű.)
A dologban az volt az őrjítő, hogy Eleanor szerette volna, ha Park újból megérinti. Azt szerette volna, hogy állandóan tartsa rajta a kezét. Még ha emiatt Park rá is jön, Eleanor túlzottan emlékeztet egy rozmárra ahhoz, hogy a barátnője maradhasson… Ennyire jó érzés volt. Olyan volt, mint az a kutya, amelyik megízlelte az emberi vért, és attól kezdve mindig harap. Egy rozmár, amelyik megízlelte az emberi vért.
Két rossz csillagzat alatt született fiatal története, akik elég okosak, hogy tudják, az első szerelem szinte sohasem tart örökké, de elég bátrak és elszántak, hogy mégis megpróbálják."

Vélemény:

Nagyon vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Először teljesen másra számítottam. Azt hittem, hogy egy könnyed kis regényt fogok kapni, amin majd jól elszórakozok, de nem. A végén csak sírtam, sírtam és sírtam. Amellett, hogy a könnycsatornáim nem akartak elapadni, ráadásul irtózatosan dühös voltam az íróra. Nem kaptam meg azt a befejezést, amit általában egy könyv nyújtani szokott... ez még fél próbálkozás sem volt :(
Most hogy a végét kitárgyaltuk, beszéljünk kicsit az elejéről is:
Eleanor és Park az első olyan párocska, akiknek a nevét és történetét sokáig az emlékezetembe és a szívembe fogok hordozni. ez a két teljesen különböző fiatal a 80-as években ismerkedett meg egymással, az iskolai buszon. Maga a helyszínválasztás nagyon "izgalmasan" hangzik, azonban az idő annál inkább add lehetőségeket a szereplőinknek. Mert igen, akkor még walkmannel közlekedtek és a kevésbé fiatal diákok között is elterjed volt a képregény (én 5 éves lehettem, amikor rájuk untam). Tehát Parker a mi hősünk, aki a buszon nem hagyja, hogy az új lánynak állva keljen utaznia és átengedi a mellette lévő helyet. Majd szépen, lassan a képregényeket és a zenelejátszót is kölcsönadja Eleanornak. Szerplőink azonban rendkívül félénkek: félnek egymás közelségétől és attól is, hogy mások furcsán néznének rájuk.
Itt jön az a pont, ahonnan már nem tudok spoiler mentesen írni, így ezt meghagyom azoknak, akik értenek hozzá.
Egy szó mint száz: IMÁDTAM az egészet!
Az elején voltak fenntartásaim, de a végére abszolút megkedveltem :)


Borítók:

Egyik sem a kedvencem, de vannak jó ötletek :) 



Idézetek:

" Eleanornak igaza volt: sosem nézett ki szépen. Művészien nézett ki, és a művészetnek nem muszáj szépnek lennie; azt kell elérnie, hogy érezz valamit."

Úristen. Lehetséges valakinek a kezét megerőszakolni?"


" Nem tetszel nekem – felelte –, hanem szükségem van rád. "
"Mennyi az esélye, hogy az ember valaki ilyennel találkozik? – tűnődött. Valakivel, akit örökké szeret, valakivel, aki örökké viszontszereti? És mi a teendő, ha az az illető a világ másik végén született?"

"(…) Park nem tudta elképzelni, milyen lehetett az arca, amikor hozzáért Eleanorhoz. Mint amikor valaki az első kortyot issza egy diétás Pepsi-reklámban. Mint aki a mennyekben jár."

Összegzés:
Borító: 3/5 - Egyik sem a kedvencem, de vannak jó ötletek :) 
Cselekmény: 9/10- a vége... :'(
Szereplők: 5/5 - kedvencek a főszereplők, legjobban utált Eleanor mostohaapja :( Azért kaptak 5 csillagot, mert egyszerűen jól kidolgozottak
Borító: 4/5 - nekem egyik sem tetszett igazán :(