2017. szeptember 8., péntek

TBR Book Tag

Több mint egy hónapja Dorka kihívott erre a Book Tagre, amit akkor ki is töltöttem, de a rendszer elfelejtette elmenteni a bejegyzést, így ti ezt nem is láthattátok. Most újra neki veselkedek, hátha összejön. Dorkának pedig ezer hála és köszönet a türelméért! Az ő bejegyzését ide kattintva olvashatjátok el. 

A bejegyzésben szereplő könyvekről bővebb információt találhattok, ha a címükre kattintotok.

Többnyire a moly.hu alapján, de a könyvespolcom is egy sorba vannak azok a könyvek, amiket szeretnék elolvasni. Ráadásul évekkel ezelőtt csináltam egy giga-mega várólistát, amit akkor kinyomtattam és azóta is használom. Az egész 7 oldal, két sorban a könyv címek, úgyhogy lesz még egy ideig mit olvasnom. :) 


Ami éppen szembejön velem a könyvtárban, vagy amihez hirtelen kedvem támad. Eljutottam oda, hogy fel tudom mérni, hogy egy disztópiára vagy egy romantikus regényre van szükségem.

Philip Pullman könyve, A ​titokzatos kés már lassan 4 éve ott porosodik a többi könyvem között, de eddig nem nagyon volt sok kedvem belekezdeni. 6 évvel ezelőtt már elolvastam a felét (akkor is már másfél éve a várólistámon volt), de vissza kellett adnom a könyvet a barátnőmnek. 4 évvel ezelőtt újra kölcsönkértem, de egyenlőre még nem jutottam benne semeddig. Ami kezd egy kicsit ciki lenni, mert emiatt egy csomó kihívást is elveszítettem már. 


Erin Morgenstern: Éjszakai ​cirkusz. Évekkel ezelőtt nagyon nagy sláger volt, és azóta is sokan bátorítanak, hogy olvassam el. Nem rég jutottam el addig, hogy hozzá mertem adni a várólistámhoz, de fogalmam sincs mikor fogok odáig eljutni, hogy el is olvassam. Talán december környékén...


Nálam inkább azt a kérdést kellene fel tenni, hogy melyik nem ilyen?
Szinte mindegyik könyv eredetileg azért került a várólistámra, mert vagy szép volt a borítója, vagy ismertem a szerző munkásságát, vagy éppen a kedvenc sorozatom következő része volt.
De, hogy az eredeti kérdésre feleljek: Lisa Kleypas: Nem ​múló varázs. Gyönyörű a borítója! *-*



Lauren Oliver: Káosz. Lehet, hogy valamikor el fogom olvasni, de nem a közeljövőben. Egyrészt azért, mert már nagyon régen olvastam a sorozat első kötetét, és csak arra emlékszek belőle, hogy a főszereplőnek a kedvenc színe a szürke volt. Másrészt, mert nem igazán érdekel, hogy mi lett a szereplőkkel.


Most utána kellett néznem, hogy mik fognak megjelenni. :D Mivel nem akarok olyan könyvet mondani, ami egy sorozat X. része, aminek még az első kötetét sem olvastam....ezért marad Lucia Berlin-nek a Bejárónők ​kézikönyve című alkotása. Októberben fog megjelenni, amit már nagyon várok. :) 


Nem vagyok túl büszke magamra, de nálam a Harry Potter könyvek kimaradtak. Amiket "olvastam", azok is hangoskönyvek voltak, és nem nagyon tudtam elhatárolni őket a filmektől. Most az azkabani fogoly jön a sorban, de lehet előtte újra olvasom az első két részt is. 


Fábián Janka: Emma ​szerelme. Igen, egy magyar szerző könyve. 2 évvel ezelőtt az olasz tanárom hívta fel a figyelmemet rá, és azóta mindig elhatározom, hogy ha könyvtárba megyek, akkor ezt ki fogom kölcsönözni. Eddig még addig sem jutottam, hogy megnézzem az archívumba, de egy nap csak eljön ennek a könyvnek is az ideje. Egyébként amióta tudatában vagyok a könyv létezésének, azóta mindenki mondja, hogy IGEN, EZT EL KELL OLVASNOD!




Mindegyik ilyen. :D Na jó, talán Markus Zusak világhírű regényét szeretném a legjobban elolvasni. A könyvtolvaj eddig akárhányszor szembe jött velem (úgy napjában többször is képes ilyenekre), mindig azonnal bele akartam kezdeni, de nem volt időm rá. A Mini-könyvklub 8. fordulójában pedig sikerült megszavaznunk az egyik kötelező olvasmánynak, úgyhogy most már nem bújhatok el előle. 




48, ami közel sem tükrözi az igazi várólistámat, de majd alakítgatok még rajta. :)


HA nem gond, én most nem hívok ki senkit sem a TAG-re, de bárki szabadon kitöltheti, akinek van hozzá kedve. :)

2017. augusztus 31., csütörtök

Sarah J. Maas: A ​Court of Thorns and Roses – Tüskék és rózsák udvara *Mini-könyvklub 7.*

Fülszöveg: 
A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak. 
Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát.

Könyvadatok:
Kiadó: Könyvmolyképző             Téma: fantasy
Oldalszám: 512 oldal                  Kiadás éve: 2015
Sorozat: Tüskék és rózsák udvara 1. rész
Megrendelhető: KMK

                         

Miért pont ez?:

Sarah J. Maas neve kezd egyre felkapottabb lenni a fantasy rajongók körében. Az Üvegtrón c. könyve nálam abszolút favorit, nem rég fejeztem be a sorozat második kötetét is. A Mini-könyvklub 7. fordulójában pedig pont a fantasy került előtérbe. Úgy döntöttem: teszek egy próbát a Tüskék és rózsák udvarával.

Ajánló:

Ez a könyv szerelem volt első olvasásra. Már az első mondatnál tudtam, hogy most is egy jól kidolgozott és jól megírt világot kapok. Sarah J. Maas ugyanis profi ebben, ahogy a meglepetésekben és a hatáskeltésben is.


A történet egy szabadon értelmezett Szépség és szörnyeteg átdolgozás, aminek már az elején megismerkedhetünk a világ értékrendjével. Egészen érdekes dolgokba bukkanhatunk, ha az eredeti történetet és az újat összehasonlítjuk. Előbbiben a főszereplő azért kerül a szörnyeteg kastélyába, mert az apuka rossz döntést hozott. Itt maga a lány az, akinek felelősséget kell vállalnia a saját tetteiért. 

Van egy másik példa is: itt a gonosz is felbukkan, akivel meg kell küzdeni, míg a Disney változatban erről szó sincs. Ráadásul nem csak ellene kell harcolni, a karaktereknek meg kell vívniuk saját magukkal is.


A könyv egyik nagy előnye, hogy a háttér-sztorit - miszerint a tündérek és az emberek között béke honol, de mind két fél kiábrándult már ebből az egyességből - fokozatosan építi fel. Megspékelve a JÁRVÁNNYAL és a TITOKKAL, igazi ízelítőt kapunk erről a komor világról. A szerző néhány dolgot az elején elhallgat, hogy utána az orrunknál fogva vezessen minket. De egyszer ki kell derülnie a teljes igazságnak, ami alapjában változtatja meg a történetről és a karakterekről alkotott addigi véleményünket. 


Van benne egy romantikus szál is, de ennek ellenére még sem kell ajándék inzulint osztogatni a könyvhöz. Nekem sokáig egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy ki, kivel, hol és mikor. Számomra teljes ledöbbenés volt, amikor azt olvastam, hogy a két főszereplőt milyen érzelmes kapcsolat fűzi egymáshoz. Számítottam a dologra, de olyan gyorsan történt! Engem tuti nem nyűgözött volna le pár esetlen bók és egy galéria.

 

A karakterek közül legjobban Feyre-t tudtam megszeretni. Egy igazán belevaló csajszi, aki kegyetlen, őszinte, bátor és, aki foggal-körömmel harcol a szerelméért. Tamlin és Lucien számomra mellékesek voltak. Igaz, nélkülük az egész meg sem történt volna, és Feyre számára nélkülözhetetlen segítséget jelentettek, de már előre várom a Rhysand-os részeket (hát persze, hogy a többi kötetben erre is sor kerül). 

Egyedül Feyre családja volt az, amin nagyon csodálkoztam. Valakiben csalódtam és volt olyan, aki pozitívan lepett meg. Azonban a dolgokhoz való hozzáállásukat nem tudtam megérteni. [spoiler] Amikor a lány hazatért, mintha ő is visszaváltozott volna azzá az emberré, aki akkor volt, amikor elhagyta őket. Mintha nem ment volna keresztül egy nagyon szép fejlődésen. [spoiler vége] 


Tetszettek azok a részek, amikor a tündérek udvarában Feyre megtanul érezni, szeretni, hinni és reménykedni. Aztán ott voltak a borúsabb fejezetek is, amik tele voltak izgalmakkal, vérrel és verítékkel. Az utolsó 150 oldalon lehetetlen volt letenni a könyvet.

A regény végén található igazi nagy csavar
számomra előre ismert volt. Ugyanis olvasás közben kutakodtam a Pinteresten, és arcul csapásként ért a felismerés. Így a nagy katarzis nálam elmaradt, de összességében nem panaszkodhatok. Isteni élmény volt! Jöhet a folytatás!


Összegzés:

2017. augusztus 29., kedd

Mészöly Ágnes: Egy ​másmilyen nap

Fülszöveg: 
Zsófi színdarabokban játszik, Misi zongorista, és szerte a világon koncerteket ad. Zsolti tornász, Kata arra tette fel az életét, hogy sakkozó legyen. Bence leukémiás, és gyakran jár kezelésekre, Laci a híres Gyermekkórusban énekel. A nagy sikerű Ez egy ilyen nap című könyv folytatása, ezúttal olyan, tizenéves gyerekek igazi történetével, akiknek valamiért különleges az életük.

Miért pont ez?: 
Múltkor a könyvtárban nézelődtem, és ez a könyv jött szembe velem. Szimpatikusnak tűnt a borító, a cím, ráadásul a szerző neve sem volt teljesen ismeretlen számomra. Tudtam, hogy ez egy olyan sorozat része, aminek az első kötetét nem olvastam, de ez sem tartott vissza. ÉS MILYEN JÓL TETTEM! Ugyanis nem csak a két könyv cselekménye nem függ össze, de az Egy másmilyen nap fejezetei is elkülönülnek egymástól.

Könyvadatok:
Kiadó: Nagyhegy                        Téma: ifjúsági
Oldalszám: 128 oldal                  Kiadás éve: 2017
Sorozat: Ez egy ilyen nap           Megrendelhető: Book24


Véleményem:

A könyv kicsit elrugaszkodik a megszokott ifjúsági regényektől. Olyan tinédzserek bőrébe bújtatja az olvasót, akik valamilyen oknál fogva kitűnnek a tömegből. Egyikük teniszezőnek készül, másikuk nagy sakk-bajnok, a harmadik buddhista nevelést kap, míg a negyedik elismert zongorista.

Hiába különböznek tőlünk, átlag emberektől, ugyanúgy iskolába járnak, ugyanúgy tanulnak és ugyanúgy a gép előtt/edzőteremben töltik a szabadidejüket. 


A könyv külön érdekessége (és becsülendő benne), hogy igazi emberek igazi történetét olvashatjuk. Ez a tény nekem teljesen megváltoztatta a gondolkodásmódomat és a véleményemet. 


Tetszett, hogy nem tartalmazott pongyola kifejezéseket és új-szlenget sem a szöveg. Így ezzel nem csak minőségibb lett a könyv, de maradandóbb is. Olyan alkotás, amit az író nem egy meghatározott kor emberének szánt. Amit a generációs láncolat összeköt. Ez nem csak a szöveg megjelenésére, hanem a tartalmára is igaz.

Számomra a legérdekesebb a buddhista iskolába járó kislány története volt. A sportolókkal együtt éreztem, a zenészeket tiszteltem. A család is sokféle képen és szerepben jelent meg.


Kicsit hiányérzetem van.
 Szerintem tökéletes megoldás lett volna, ha a különböző fejezetekben szereplő gyerekek találkoznak egymással, a történetük valahol összeér. Ha két hasonló érdeklődési körrel rendelkező gyerekről olvastam, akkor rögtön gondolatban összepárosítottam őket. Összehasonlítottam az életüket: miben hasonlítanak és miben különböznek. 


Ajánlom azoknak a szülőknek , akiknek a gyerkőcük kamaszkor előtt/elején jár. A -már nem teljesen- kicsik sokkal többet látnak bele a történetekbe, mint a felnőttek. Ők még élvezettel hasonlítják össze az olvasottakat a saját életükkel. Lesz olyan rész, ahol vágyódni fognak bizonyos dolgok után és lesz, hogy hálásak lesznek a saját helyzetükért.

Összegzés:

2017. augusztus 15., kedd

Molnár T. Eszter: Stand up!

Fülszöveg: 
Akinek egy szomorú stand-upos az apja, rossz arcokkal kavar a nővére, antiszociális az öccse, a nagynénje meg mindenbe beleszól, az nem véletlenül tölti a vasárnapokat egy kutyamenhelyen. Bakos Virágnak elég oka lenne rá, hogy magába forduljon, de szerencsére nemcsak a humora jó, hanem van egy hűséges aranyhörcsöge, pár jó fej osztálytársa és egy igazi barátnője is. 
Aztán egyszer csak nyomulni kezd rá az a két srác, akiknek a legkevésbé kellene. Virág hamarosan a társaság peremén találja magát, megtapasztalja a féltékenységet és a kirekesztést, ám egy szétesőfélben lévő család egyetlen normális tagjaként nem sok ideje van sajnálni magát. 
Tanítás után vacsorát főz, leleplez egy rablóbandát, vagy az apját hozza össze egy szimpatikus nevelőanya-jelölttel. Csak ezek után jut ideje elgondolkozni azon, hogy mennyit ér a barátság, és érdemes-e bevállalni a sebezhetőséget a szerelemért cserébe.
Könyvadatok:
Kiadó: Tilos az Á Könyvek               Téma: ifjúsági
Oldalszám: 246 oldal                       Kiadás éve: 2016   
Sorozat: Egy majdnem normális család 1. rész
Megrendelhető: Pagony

Véleményem:

Meglepő, hogy a moly.hu-n mennyire kevesen olvasták Molnár T. Eszter könyvét. Pedig szórakoztató, tanulságos és a mai kor emberéről (/emberének) szól. Az én látóterembe is csak azért került, mert kellett a Merítés-díjhoz. 

A Tilos az Á kiadótól
még sohasem olvastam rossz könyvet, és ezúttal sem kellett csalódnom. Molnár T. Esztertől eddig még csak egy kis novella részletet olvastam, a Jelen! című válogatásban. Akkor az ő írását találtam a legjobbnak. Ez a könyve is kellemes csalódás volt.

A főszereplőnk egy tizenéves kislány, aki még gyermeki szemmel látja a dolgokat. Furcsa neki, hogy minden barátnője csak a sminkről, ruhákról és fiúkról tud beszélni. Számára a kamaszkor csak nyűg, és minél gyorsabban fel szeretne nőni. Azonban a regény során szépen lassan kezd rájönni, hogy a felnőttek világa nem is olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. 


A nővére gyanús alakokkal barátkozik, a bátyját pedig annyira megverik egy nap, hogy kórházba kerül. Van egy alkoholista humoristából lett pszichológus apa és egy kattant nagynéni is a képben. Tehát mindenkinek akadnak jócskán problémái.


Itt kicsit nagyobb kitérőt kell tennünk az apuka személyénél. Ugyanis számtalanszor lehet olvasni, hogy a pszichológusok ,-  hiába kiváló szakemberek -, magánéletük állandó válságban van. A könyvben szerintem nagyon túlerőltették ezt a típust. Néha legszívesebben felpofoztam volna az apukát. 

Mialatt hősünk próbálja menteni a széthullóban lévő családját
, addig a saját szerelmi -és tiniproblémáival is meg kell küzdenie. Mert ugye nem mindegy, hogy az ember lánya egyszerre hány emberrel randizik, csókolózik na meg jár moziba esténként. 


A regény teljesen átlagos (, de annál súlyosabb) emberi problémákat boncolgat ifjúsági stílusban. Egyszerűbben: a magyar valóságról olvashatunk pornográf tartalmak nélkül. A vége pedig nagyon jól meg van írva. Abszolút pozitív példát mutat a fiatalság (és az idősebb korosztály) számára is.

Nekem tetszett, mindenkinek ajánlom. Kicsinek és nagynak egyaránt. Megéri elolvasni. :) 


Összegzés: